Educatio 2011. tél [antikvár]

MENEDZSERIZMUS „EGYETEMVÁLLALAT" ÉS MENEDZSERIZMUS Alább az egyetemet állami nagyvállalatként mutatjuk be. Először magát a jelenséget írjuk le. Másodszor azt a folyamatot kísérjük végig, amelynek során az egyetemek megítélése és kezelése oda fejlődött, ahol az állami nagyvállalatoké ma van. Végül fölidézzük azokat az értelmezéseket, amelyek az egyetemek állami (nemzeti) nagyvállalatokká válását kísérték. Ezek közül az egyik kiemelkedik: ez a menedzserizmus ideológiája. Az egyetemek állami nagyvállalattá válása teremtett talajt egy új, nagyvállalati jellegű menedzserizmusnak és azoknak, akik ezt az ideológiát kifejlesztették: a magukat tudományos menedzserekként meghatározó „egyetemvállalati" vezetőknek. Ez az írás inkább próbálkozás, mint elemzés. Már csak terjedelménél fogva sem vállalkozik arra, hogy a tapasztalati fölszín alá ásson. Tekintsük tehát kiinduló föltételezésnek, amely hozzájárulhat a hazai felsőoktatás további kutatásához. Az egyetem: állami, vállalat, nagy Három paradigma. Egy előadás-sorozatban, amely később az egyetem szociológiájakéntlátott napvilágot (Kozma 2004), az egyetemek szervezetét mint három típus együttjárását mutattuk be. Az egyetem mint önkormányzat eredetileg leginkább azokhoz a szervezetekhez hasonlított, amelyek - beékelődve a kapitalizálódó társadalmakba (még inkább megelőzve azokat) - önszerveződő társadalmi egységként keletkeztek. Az egyetemet mint bürokratikus szervezetet Magyarországon a Rákosi- és Kádár-korszak alakította ki (alakította újjá); főképp azzal, hogy a tervezési bürokrácia szabta meg az egyetemek pályáját és mozgáslehetőségeit. Mára azonban az egyetemek kezdenek hasonlítani a vállalkozásokhoz, vagy legalábbis azok mintájára formálódnak. (Bár, mint Hrubos Ildikó figyelmeztetett: az, amit az egyetemek folytatnak, legföljebb gazdálkodás a rendelkezésükre bocsátott, túlnyomórészt állami forrásokkal, nem pedig vállalkozás.) (Hrubos 2004.) Az egyetemek nem váltak - és úgy látszik, a közeljövőben nem is fognak válni -kis- vagy középvállalkozásokká, ahogy a privatizáció hívei egykor szorgalmazták (Neave 1988). A rendelkezésükre bocsátott erőforrások jórészt vagy kizárólag, közvetve vagy közvetlenül államiak. A felsőoktatás finanszírozási bonyodalmai és a körötte folyó, föl-föllángoló viták (pl. Polónyi 2004) párhuzamba állíthatók az állami nagyvállalatok gondjaival és vitáival (pl. a közszolgáltatások ingyenességéről vagy fizetőssé tételéről). ' í /;' EDUCATIO IOI1/4 KOZMA TAMAS:„EGYETEMVALLALAT" ÉS MENEDZSERIZMUS. PP.4ÉI-471- ' j