Educatio 2012. tavasz [antikvár]

MAGYAR KISEBBSÉGEK AZ OKTATÁSBAN KISEBBSÉGI MAGYAROK OKTATÁSI RÉSZVÉTELÉNEK ÉRTELMEZÉSI LEHETŐSÉGEI* Tanulmányunkban olyan fogalmakat, tipológiákat, folyamatokat és adatokat kívánunk ismertetni, amelyek meggyőződésünk, hogy elősegítik a Kárpát-medencei kisebbségi fiatalok oktatásban való részvételének megértését. Nem könnyű vállalkozás ez, hiszen már az az alapvető fogalom is, mint a kisebbség, értelmezésre szorul, és ezzel szoros összefüggésben a kisebbségeket érintő oktatási formák és azok értelmezése is sokféle diszciplináris irányba elvihet. Éppen ezért írásunk jelentős részében elsősorban a Kárpát-medencei magyar kisebbségek oktatására koncentrálunk, de természetesen sok vonatkozásban utalni fogunk a térség más kisebbségeire is. Kisebbségi magyar közösségek' a Kárpát-medencében gyakorlatilag az első világháborút lezáró trianoni békekötés után léteznek, ez az a történelmi momentum, amelynek során létrejöttek azok az ún. kényszerközösségek, amelyek mára jobbára maradékközösségnek is tekinthetők (Szarka 1999). E közösség-megnevezések óhatatlanul hordoznak valamiféle veszteség vagy elvesztéssel kapcsolatos narratívát, ezért a közel évszázados fejlődés eredményeképpen ezek mára vállalt, akarati közösségekké alakultak (Bárdi 2004:29). A kisebbségi közösségek jelenbeli mindennapjai oldaláról tekintve, főleg a fiatalabb generációk számára „a kisebbségi lét" természetes élethelyzetek sorozataként is értelmeződik. E kisebbségi közösségek természetesen nem statikusak, mindenkori elitjük más és más válaszokat adott az anyaország, illetve a többségi állam nemzetpolitikai kihívásaira. A kisebbségi magyar közösségek sem számarányukban, sem belső szociodemog-ráfiai^ szerkezetükben egyáltalán nem egységesek. A Németországtól keletre eső térség országaiban élő több mint száz kisebbségi csoportot elemezve Szarka három típust különböztet meg: a nemzeti kisebbségek csoportját (azok, akik kiforrott nemzeti közösségtudattal rendelkeznek), az etnikai kisebbségeket (akik az eredeti vagy anyanemzeti közösségtől tartósan különfejlődtek, s ehhez elsősorban a származás és a beszélt nyelv alapján kötődnek), illetve a regionális kisebbségi csoportokat (amelyeknek tagjai identitásukat egy régióhoz való kötődésükkel fejezik ki). (Szarka 1999.) E csoportok nem kizáró jellegűek, egy-egy konkrét kisebbségi csoport mindhárom kategória jegyeit magán viselheti. A Magyarországgal szomszé- • A szerző a tanulmány megírása idején Bolyai János Kutatói Ösztöndíjban részesült. 1 Noha tudatában vagyunk, hogy a fogalmak használata értékopciókat is hordoz, a tanulmány során a „ki- sebbségi magyar közösségek", „határon túli magyarok", illetve a „külhoni magyarok" kifejezéseket szinonimákként használjuk. 2 Mindezzel kapcsolatos részletes adatsorokat lásd Kiss Tamás jelen lapszámban közölt írásában is. EDUCATIO 2012/1 PAPP Z. ATTILA: KISEBBSÉGI MAGYAROK OKTATÁSI RÉSZVÉTELÉNEK ÉRTELMEZÉSI LEHETŐSÉGEI. PP. í-23.