Educatio 2013. nyár [antikvár]

EGÉSZSÉG ÉS OKTATÁS EGÉSZSÉG, OKTATÁS ÉS EMBERI TÖKE Magyarország lakosságának egészségi helyzete a fejlett világ országaival összehasonlítva nem kedvező. Indokolt annak elemzése, hogy milyen szerepet játszik/játszhat ebben a helyzetben az oktatás, az iskola. Kötetünk célja az, hogy az oktatás, illetve az iskola és az egészséghelyzet, az egészségtudatosság, az egészségre nevelés kapcsolatának kérdéskörét körbejárja ismert szakértők tanulmányainak segítségével. Ebben a bevezető írásban az egészség és az emberi tőke, valamint az egészség és az oktatás kapcsolatát vizsgáljuk meg. Egyben az írás röviden bemutatja a szám tanulmányait is. Az oktatás és az egészségügy szerepének közgazdasági megközelítése A közgazdaságtan az ember egészségi helyzetét az oktatással együtt a gazdasági jólét és fejlődés alapvető tényezőjének tartja. Az emberi tőkét - amely a gazdasági fejlődés egyik hajtóereje - növelő öt fő tényező közt említi Theodor Schultz az egészségügyet. Ez az öt fő tényező: 1) az egészségügyi létesítmények és szolgáltatások - amelyek az emberek élettartamát, erejét, állóképességét, vitalitását és életképességét befolyásolják; 2) a munka közbeni képzés; 3) a formális, szervezett, elemi, közép- és felsőfokú oktatás; 4) a felnőttképzési programok; valamint 5) az egyének és családok vándorlása a változó munkalehetőségekhez való alkalmazkodás érdekében (Schultz 1983:60). De az oktatás és az egészség között más, ún. externális kapcsolatot is ismer a közgazdasági gondolkodás. Az externális vagy külső gazdasági kapcsolat - leegyszerűsítve - azt jelenti, hogy egy gazdasági tevékenységnek azok (a közösség) is élvezik hozamait, akik nem vesznek abban részt. Tehát az oktatás esetében maguk nem tanulnak, mégis hasznuk van abból, hogy mások tanulnak. Az oktatás ilyen externális hozamai közé sorolják azt, hogy az iskolázottabb, tanultabb emberek egészségesebbek, s ezért kevesebb egészségügyi kiadást igényelnek, azaz a közösségnek kevesebbet kell az ő egészségügyi ellátásukra költeni.' Hozzá kell 1 Az oktatás externális hozamai közé a következőket szokták leggyakrabban említeni, a) Az oktatás következtében a demokratikus intézmények hatékonyan működtethetők, b) Az embereknek - illetve a munkaerőnek - megnő a technikai változásokhoz való alkalmazkodóképessége, c) Alacsonyabb szociális, munkanélküliséget kompenzáló és egészségügyi kiadások, d) Alacsonyabb a bűnözés, amely csökkenti a bűnüldözési és a büntetés-végrehajtási rendszer költségeit, e) Kevesebb tökéletlenség a tőkepiacon, f) Közösségileg előállított közszolgáltatások növekedése. (Lásd pl: Varga 199S; Polónyi 2002.)