Embernevelés 1947. január [antikvár]

Részlet: Egyik tanulmányunk írója jó megérzéssel idézte Tessedik Sámuelt. Ez a racionalista lelkész egyike volt a demokrácia tudatos úttörőinek. Felismerte az ember és környezet viszonyát, holott a XVIII. században még kevesen látták meg azt a kapcsolatot, mely a természet és dolgozó ember közt fennáll. Tessedik meglátja, hogy az ember annak a földnek teremtménye, melyből kinőtt és hogy a környező föld minőségének felismerése ad lehetőséget a munkára és pedig olyan sajátos munkára, mely a föld természetéhez alkalmazkodik. Ember és környezet kölcsönösen meghatározzák egymást s az ember csak úgy lesz úrrá a természet felett, ha igazán szeretik és igazán megismerik a földet, mely őket táplálja. És az idők megértették Tessedik igazságát. Már az első világháború után nemcsak Szarvason, Tessedik müködési helyén, hanem az ország más részében is gazdasági iskolákat szerveztek, hogy mint Anteus a földből, a talaj okszerű műveléséből szerezzék vissza azokat a javakat, melyeket a rossz politika és rossz gazdálkodás elvesztett. Nem véletlen, hogy ma a demokratikus iskolánkívüli intézmények között a paraszti dolgozók iskoláinak problémája is felbukkan és nem véletlen, hogy a tájtanítóképzők kívánsága hangzik fel összebeszélés nélkül is más-más helyen. Minden embernek és minden földnek megvan a maga egyénisége. Az egyiket éppoly okosan kell felhasználni, mint a másikat.