Felsőoktatási Szemle 1977. október [antikvár]

A közel egy éve közzétett minisztériumi rendelkezések, amelyek az ország egészségügyi-etikai helyzetének megjavítását célozzák, szükségessé tették az orvosegyetemeken jelenleg folyó etikai képzés és nevelés intenzívebbé tételét, továbbá az etikára nevelés érdekében az egyetemi évek alatt a hallgatók ilyen irányú képzésének kiszélesítését és főleg gyakorlatiasabbá alakítását. 1. A foglalkozási etikát az osztályerkölcsről és az adott foglalkozás saját követelményeiből lehet levezetni. Nem lehet külön marxista etikáról és külön orvosi etikáról beszélni. Az orvosi etikát oktatóknak tehát ideológiai szempontból igen jól megalapozott talajon kell állniuk. Ugyanakkor vannak az orvosi tevékenységnek olyan aspektusai, amelyekre az általános normák nem mindig adnak konkrét választ. De még a legrészletesebben kidolgozott cselekvési minták, előírások, szabálykönyvek sem képesek mindig meghatározni azt, hogy adott eset kapcsán valaki orvosetikai szempontból kifogástalanul járt-e el. Pusztán a törvényszerű előírások betartása nagyon sokszor elegendő. Ebből adódik, hogy az orvosi cselekvések megítélése szempontjából a hétköznapi gyakorlati orvosi tevékenységgel, annak íratlan szabályaival, buktatóival is tisztában kell lennie az oktatónak.