Iskolakultúra 1998. február [antikvár]

Zsoíiiai László Felelősség és döntés A fontosabb gazdasági, társadalmi, politikai és emberi döntések komplex döntési helyzetekben születnek. Ez azt jelenti, hogy a döntésnek hosszú távú következményei vannak, és nemcsak a döntéshozó, hanem mások is érintettek a döntés kimenetelében. Ezért az etikai aspektus, és különösen a felelősség elkerülhetetlenül jelen van minden komplex döntési helyzetben. A felelősség eszméje A „felelősség" fogalma nagyon különbözö értelemben használatos. E tanulmányban végig az etikai értelemben vettjovóVe irányuló, döntéshozói felelősségről beszélek. Nem teszek éles különbséget egyéni, csoportos és szervezeti döntéshozatal között. A bemutatandó felelős döntéshozatali modell alkalmazható mind egyéni, mind csoportos, mind pedig szervezeti döntési helyzetekben. Számos jelentős filozófiai munka született már a múltbeli cselekvéssel kapcsolatos (retrospektív) felelősségről. A jövőre irányuló (prospektív) felelősségről azonban mind ez idáig egyetlen igazán átfogó elmélettel rendelkezünk. Ezt az ehnéletet a nagy német-amerikai filozófus, Hans Jonas fejlesztette ki a Das Prinzip Verantwortung című müvében. (1) Jonas szerint a felelősség a cselekvéseinkben érintett lények iránti törődést A felelősség egy alapvető, viszonzást nem váró kötelességet támaszt bennünk más lényekkel szemben, beleértve ebbe a természeti lényeket és jövendő embertársainkat is. Jonas felelősség-felfogása számos rokon vonást mutat a harvardi pszichológus, Carol Gilligan „női moralitás"-koncepciójával. Gilligan ugyanis a nők morális tapasztalatát a gondoskodás etikájaként jellemeTte, amit szembeállított a férfiak jogokra hivatkozó etikájával. A kifejlett moralitásban ez a két fajta etika összekapcsolódik. A felelősség érett felfogásának ezért szükséges integrálnia a jogok tiszteletben tartásán alapuló férfi gondolkodást és a szelíd gondolkodást képviselő női gondolkodást. A racionalitás problémái A közgazdaságtan, a szociológia és a politikatudomány jórészt a racionális döntések (rational choice) modelljét használja. E szerint a modell szerint a döntéshozónak maximalizálnia kell saját hasznossági függvényét, hogy racionális lényként tekinthessük. Ez azt követeli meg, hogy a döntéshozó preferenciái tranzitivek és teljesek legyenek a hozzáférhető döntési alternatívák halmazán. (Kockázat és bizonytalanság esetén olyan további követelmények is megfogalmazódnak a döntéshozó preferenciarendezésével szemben, mint a folytonosság és a függetlenség.) A racionális döntések modellje teljességgel formális jellegű, mivel nem mond semmit arról, hogy a döntéshozó milyen preferenciákkal rendelkezik, vagy milyennel kellene rendelkeznie. Egy döntéshozó rendelkezhet egoista, altruista vagy akár szado-mazochis-ta preferenciákkal és hozhat egyaránt racionális döntéseket a fenti értelemben. A követ- A tanulmány a szerző megjelenés í\QHiA\óRcspoilsíbility & Choice: Decision Making iiiMuiliple Valiie-Perspectives cimü monográfiáján alapszik. A munka hátteréül szolgáló kutatást a szerző a Netherlands Institute for Advanced Sttidy-nál folytatta 1996-1997-ben.