Iskolakultúra 1998. január [antikvár]

Petőfi S. János-Benkes Zsuzsa A verbális szövegek kreatív megközelítése szövegtani keretben L rész Miután e Beszélgetés előző két fejezetében a szövegtan és a nyelvészet kapcsolatával foglalkoztunk különféle szempontokból, a következő fejezetekben a verbális szövegek szemiotikai szövegtani elemzésének - közelebbről: strukturális értelmező interpretációjának - kérdéseit tárgyaljuk. Amint azt a 3^. részben kifejtettük, a strukturális értelmező interpretáció tárgya egy adott szöveg (betű szerinti és szimbolikus) formai jelentéstani felépítése. Erre az interpretációra vonatkozóan mi két végrehajtási mód között teszünk különbséget: az egyik abban áll, hogy közvetlenül (azaz bevezető gyakorlatok nélkül) elkezdjük az adott szöveg érteknező interpretációjának végrehajtását, a másik pedig abban, hogy az értelmező interpretáció végrehajtását megelőzően az interpretálandó szöveggel kapcsolatban először úgynevezett kreatív gyakorlatokat végzünk/végeztetünk. A strukturális érteknező interpretáció kérdéseinek tárgyalását az ezekre a kreatív gyakorlatokra vonatkozó kérdésekkel kezdjük. 1. kérdés: Mi a kreatív gyakorlatok védésének/végeztetésének elsődleges célja, és e gyakorlatok milyen típusai között lehet/célszerű különbséget tenni? P.S.J.: Ma már ködiely annak emlegetése, hogy a szövegek nem 'hordoznak' egy mindenki számára egyazon módon 'feltáruló'jelentést, sőt, hogy formai felépítésük jellemzői is attól függenek, hogy milyen ismeretek birtokában értelmezzük azokat. Más szóval: egy adott szöveghez kell (pontosabban egy adott szöveg vizuálisan vagy akusztikusán adott fizikai hordozójához) az elemezők 'háttérismereteinek' és a szöveg fizikai hordozója interakciójának eredményeként rendelnem mind formai felépítést, mind jelentést. Ebből a tényből az alábbi két dolog következik: - ha egy elemző elemzése eredményeit interszubjektív, azaz mindenki számára egyértelműnek tartható módon kívánja bemutatni, egyértelmű módon be kell (be kellene!) hogy mutassa azokat az ismereteket/feltevéseket/elvárásokat is, amelyek birtokában elemzését elkezdte. Ezek azonban 'bemutatható módon' szinte sohasem állnak rendelkezésre sem a maguk általánosságában és teljességében, sem csupán az adott szövegre vonatkoztatva; - ha az elemzés az iskolai tanítási óra vagy főiskolai/egyetemi szeminárium keretében megy végbe, az előző probléma azáltal lesz még összetettebb, hogy egy-egy elemző csoportnak kell (kellene!) azokat a közösnek mondható ismereteit/feltevéseit/elvárásait bemutatni, amelyek birtokában a közös elemzést elkezdték. Többek között ennek a problémának, ha nem is a teljes megoldása, de legalább nagymértékű csökkentése érdekében dolgoztuk ki a szövegelemzést előkészítő kreatív megközelítés módozatait. Azért „többek között", mert ezekkel egyrészt szövegszemléletet is közvetítünk, másrészt érdeklődést ébresztünk (kedvet teremtünk!) a szövegelemzéshez, szövegértelmezéshez. B. Zs.: A szövegelemzést előkészítő kreatív megközelítésnek két főtípusát különböztethetjük meg: az úgynevezett kreatív-produktív és az úgynevezett kaleidoszkopikus megközelítést. A kreatív szövegmegközelítés mindkét főtípusa azt a célt szolgálja, hogy a gyakorlat végzőiben a vizsgált szövegalkotó tényezőre vonatkozóan 'mozgásba hozza' az azzal a tényezővel kapcsolatos (legtöbbször számukra is csak látens módon) meglévő szövegtani/szövegnyel- 3