Iskolakultúra 1998. május [antikvár]

Nagy József A kognitív rutinok pedagógiai jelentősége A „kognitív forradalom" legfontosabb vívmánya, hogy lehetővé vált az értelem működésének számítógépes modellezése. Ennek eddig két, egymástól lényegileg különböző irányzata alakult ki: a mikro-modellezés (modern kognitivizmus) és a makromodellezés (klasszikus kognitivizmus). A mikroszint komponenseit kognitív rutinoknak, a makroszint komponenseit pedig szokásos szóhasználattal készségeknek, kognitív készségeknek fogom nevezni. A kognitív képességek a rutinok, a készségek és a motívumok működésének egységbe szervezői, a személyiség információ-feldolgozó aktivitásának megvalósítói. A kognitív készségekről, képességekről és a kognitív motívumokról majd a további tanulmányok szólnak. PDP és a kognitív rutinok „Az a meggyőződésünk, hogy azok a folyamatok, amelyek nagyon gyorsan mennek végbe - mondjuk, kevesebb mint 0,25-0,5 másodperc alatt -, lényegüket tekintve párhuzamosak és parallel modellekkel kell őket leírni." (1) „Ami párhuzamos megosztott feldolgozással működő (PDP=Parallel Distributed Processing) modellünkben az egységek viszonylag egyszerű sajátságoknak felelnek meg, vagy mikrosajátságoknak, (2) ahogyan Hintán nevezi." Ugyanezen az oldalon a szerzők hálózatnak minősítik azt, amit modelleznek („parallel distributed processing network"). (3) A modem kognitivizmust (kon-nekcionizmust) megalapozó kutatóktól idézett kijelentésekben hat kifejezést dőlt betűkkel emeltem ki: másodperc; párhuzamos; megosztott; (információ)feldolgozás; (mik-ro)sajátság; hálózat. Ezek rövid értelmezésével törekszem ismertetni a lényeget. Azt kell még szem előtt tartani, hogy a PDP modellek az agyunkban zajló kogníció miki'oszintű szerveződésének és működésének megismerését szolgáló eszközök (legalábbis pszichológiai, pedagógiai szempontból). (4) A mikrosajátságok a dolgok észlelhető (perceptuális) formai (alak, szín, hangmagasság, hangszín, érdesség és hasonlók) sajátságai. Belátható, hogy ezek elemei nem túl számosak. A belőlük előálló egyedi példányok viszont nagyon változatosak lehetnek. Például az F betű nagyon változatos példányokban fordul elő. Felismerése mindaddig lehetséges, amíg a topológiai értelemben vett alakzata (a három elem és azok viszonya) nem sérül (például hiányzik, vagy a függőleges vonal aljára kerül a középen lévő vízszintes vonal stb.). A mikrosajátságokkal működő felismerés egységei egy összetettebb egység sajátságai lehetnek. Például a betűk a szavak sajátságai. Hasonlóképpen az orr, a szem, a száj, a homlok az arc sajátságai, e sajátságok felismerése mikrosajátságaik alapján valósul meg. A mikrosajátságok a felismerés végső elemei. Ezekből (összetett) sajátságok szerveződhetnek. A felismerő komponens sajátságai a PDP-modell szerint párhuzamos megosztott hálózatot alkotnak. Erről a hálózatról a továbbiak érdekében elegendő annyit tudni, hogy ele- 3