Iskolakultúra 1998. október [antikvár]

Nagy JÓTJsef A kognitív képességek rendszere és fejlődése 1993-ban jelent megj. B. Carroll Humán Cognitive Abilities (1) című munkája, amely a kognitív képességek rendszerének feltárását célzó, közel évszázados faktoi'analitikus kutatás eredményeinek eddigi legalaposabb ismertetése, elemzése és a képességrendszer háromszintű elméletének összefoglaló megerősítése. A századunk második felében kibontakozó kognitív pszichológia (2) számára érdektelenné vált mindaz, amit a faktoranalitikus kutatás feltárt. Hasonló a kognitív tudomány (3) viszonya a kognitív képességek rendszerének problémájához. Külön világot képeznek a klasszikus általános pszichológia és fejlődéspszichológia kognícióval (megismeréssel, gondolkodással, memóriával, tanulással) kapcsolatos kutatási eredméityei is. Pedagógiai szempontból az értelem eredményesebb kiművelése érdekében nélkülözhetetlenné vált az eddigi alapvető kutatási irányok, integrációs törekvések használható eredményeinek pedagógiai célú hasznosítása. Ez a tanulmány, a megelőző három dolgozat (4) szerves folytatásaként, az integráció szükségességéről, lehetőségéről és pedagógiai jelentőségéről szól Kognitív kompetencia és kognitív képesség Az információ mindenfajta aktivitásunk feltétele. Az ember információk tárháza, és mint ilyen infoiTnációhasznosító (5) rendszer, aminek köszönhetően kognitív, szociális és tárgyi aktivitása megvalósulhat. Az emberben az infomiácló és az infonnációhasznosítás az eszköz jelleg, a kiszolgáló szerep mellett önállósult: léteznek olyan aktivitásaink, amelyek direkt módon magára az információra (annak megszerzésére, felvételére, konstruálására, átalakítására, tárolására, vételére, közlésére, az információhasznosítás fejlesztésére) irányulnak. Ezt a rendszert sokféle névvel illetjük: ész, értelem, intellektus, intelligencia, kognitív kompetencia és hasonlók. Az értelem működését és (a direkt mód esetén) viselkedését, vagyis az információhasznosítást is különbözőképpen nevezzük: (egészen tág értelemben vett) gondolkodásnak, megismerésnek, kogníciónak stb. Amint korábban ismertettem, (6) a kutatások újabban az értelem megismerésében egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a kognitív motívumoknak, a motivációnak, sőt az érzelmek szerepe is előtérbe került. Az intellektus, az intelligencia és az ehhez hasonló fogalmak nem tartalmazzák a motivációt. Ettől eltérően a kognitív kompetenciát kognitív motívumok és képességek (rutinok, készségek, ismeretek) rendszereként definiáltam (az értelem szót is ilyen értelemben használom). Eddig a kognitív ismeretekről, rutinokról és készségekről volt szó. Most a kognitív képességek rendszerére keiül sor. Annak ellenére, hogy közel évszázados empirikus kutatás folyik a képességek megismerése érdekében, tudományos fogalomként a „képesség" nincs nyilvántartva. Hiszen mindenki tudja, hogy mit jelent a képesség. A pszichológiai, pedagógiai szakirodalomban is köznyelvi szintű alapfogalomként szerepel. Természetesen történtek kísérletek a fogalom szakmai definíciójára, de nem látom szükségét annak, hogy szemantikai elemzésbe