Iskolakultúra 2009. január-február [antikvár]

Pethő Vülö SZTE, Zeneművészeti FőisJcoíai Kar, Zongora Tanszélí Az életreform és a zenei mozgalmak Német és magyar ifjúsági zenei mozgalmak összevetése egymáshoz laza szállal kapcsolódó életreform-mozgalmak egy emberközpontú világ megteremtését tűzték ki célul Az ellenkultúra-mozgalomban fontos szerepet játszott a zene, amely megjelent egyrészt a reformpedagógiában (zenepedagógiák), másrészt az ifjúsági mozgalmakban (ifjúsági zenei mozgalmak). Az életreformon belül megszülető új zenei elképzelések, reformmozgalmak szorosan kötődnek az újonnan felfedezett ifjúsághoz. A felnőttvilággal szembeszálló ifjúsági ellenkultúra a zenében is újat hozott, a reformpedagógiai kezdeményezések pedig megteremtették a zenepedagógián belüli megújulás igényét Német és magyar példák - Wandervogel-mozgalom, német zenei ifjúsági mozgalom, Éneklő Ifjúság és regöscserkészet - vizsgálata során felmerülhet, hogy vajon hatott-e a megjelenő ifjúsági zenei mozgalmakra a reformpedagógia mozgalma, illetve a zenei megújulás hatott-e az iskolai reformelképzelésekre? Milyen közös pontokat találhatunk a magyar és német kezdeményezések között? Életreform Európában A múlt század utolsó évtizedeiben az egymáshoz laza szállal kapcsolódó életreform-mozgaimak képviselői egyaránt koruk és a társadalom problémáinak megoldását és egy új, demokratikus és emberközpontú világ megteremtését tűzték ki célul. A sokszínű eszmei-filozófiai háttérrel rendelkező és a konvenciókat maguk mögött hagyni kívánó reformmozgalmakat egyaránt nosztalgia és romantikus vágyakozás lengi be a rég letűnt korok „paradicsomi" állapota után; valamiféle megtisztulás! vágy érezhető, a „visszatérés valami ősihez, a tiszta forráshoz" vágya. „Tiszta" forrást jelentettek a nemzeti kultúra értékei, a természetközeli életmód, gyógyászat, az ebben az időszakban alakuló új vallások és a hagyománnyal rendelkező „importált vallás", a buddhizmus is. Jelentősen megváltozott a kor emberének önmagáról alkotott képe. „A 19. század végén és a 20. század elején az élet gyökeres megváltoztatásának igénye elementáris erővel hatotta át a közép-európai kultúrát: a tudományt, a művészeteket, az ember - társadalmi-politikai helyzet által determinált - önértelmezését." (Sztrinkóné, 2004, 182.) „A 'felhalmozó' ember mellett megjelent a fogyasztó, a 'konzumáló' embertípus" (Pukán-szky, 2002, 47.). Az „új ember" autonóm, önmagát és sorsát alakítani képes individuum, aki egyre inkább igyekszik idegrendszeri és fiziológiai működéseit, lelki történéseit és a történések mögött rejlő ok-okozati összefüggéseket megismerni. Ezt a folyamatot természetesen gerjeszti és befolyásolja is az egyes ember lakóhelyének megváltozása - a városok hihetetlen fejlődése, növekedése, elembertelenedése, a gyárak, ipartelepek, munkástelepek létrejötte valamint ehhez kötődően új szakmák, foglalkozások elterjedése. Nemcsak a felnőtt férfi és nő saját magáról alkotott képe változott, de ezzel összefüggésben átalakult a családról és a gyermekről alkotott kép is. Az IQúsági mozgalmak megjelenése „ tudatosította, hogy a gyermek- és felnőttkor közötti sajátos fejlődési fokozatot 3