Köznevelés 1985 (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet: Vita az iskola belső életének továbbfejlesztéséről_ A minisztérium felhivasa a wtainditöhoz erkezo hozzászólásokat fo- LIAMAIUSAH KUZUUIUK — AZ UÖZI MUNAFOKBAN IS. MOST, ELSŐ ALKALOMMAL AZ ISKOLA] DEMOKRÁCIA KITERJESZTÉSÉVEL ÉS A MUNKAKÖZÖSSÉGEK SZEREPÉVEL FOGLALKOZÓ CIKKEKET ADUNK KÖZRE. Az iskolai demokratizmus erősítésének lehetőségei A közoktatás fejlesztési programja az ezredfordulóig felvázolta a továbbfejlesztés főbb irányait, s elkezdődött a minisztertanács által elfogadott akcióterv végrehajtása. Az új oktatási törvény, amely 1986. szeptember 1-vel hatályba lép, természetszerűleg felgyorsítja ezt a folyamatot, hiszen jogi garanciákat nyújt a program megvalósításához. Az elkövetkező időszak tennivalója a programban meghatározott elveknek és céloknak megfelelően a jogi szabályozáshoz szükséges szakmai tartalom kimunkálása, illetőleg a megvalósításhoz szükséges feltételek számbavétele. A személyi és a tárgyi feltételeken kívül ma a jogi szabályozás kérdései foglalkoztatják leginkább a szakmai közvéleményt. Sokakban vetődik fel a kérdés: sikerül-e a közoktatás-irányítás túlszabályozottságát megszüntetni, s a pedagógiai gyakorlat kodifikálását a szakma számára is lényegesen egyszerűbbé, érthetőbbé tenni. Különösen élesen vetődik fel ez az iskola működését, belső világát, az iskolának a társadalmi mikrokörnyezettel való együttműködését érintő kérdésekben. Az utóbbiak ma a legizgalmasabb, legaktuálisabb oktatáspolitikai problémák. Hiszen az oktatási rendszer korszerűsítése, az oktató-nevelő munka hatékonyságának növelése nagymértékben függ az iskola működésétől, megújulási és alkalmazkodási képességétől. Az, hogy merre tart az iskola — a fejlesztési irányok ismeretében —, mindany-nyiunk számára világos. Arra vonatkozóan azonban, hogy milyen lépéseket tegyünk most a kitűzött célok elérése érdekében, különbözőek a vélemények. Kutatók, kutatócsoportok, tudományos és társadalmi szervezetek, a minisztérium intézetei több szakmai fórumon kifejtették álláspontjukat. Például az Országos Pedagógiai Intézet éppen az utóbbi hetekben bocsátotta országos vitára az iskola életének, működésének továbbfejlesztéséről kialakított elképzelését. Az iskola belső életének, működésének továbbfejlesztéséről a széles körű érdeklődés, az érdemi vita nagymértékben segiti a minisztérium irányító munkáját. Valljuk azonban, hogy csak az érdekeltekkel együtt lehet megfelelő döntést hozni. Ezért most vitára bocsátjuk, hogy miként lehet növelni az iskola önállóságának tartalmát és mértékét, hogyan kellene az iskolát optimális hatékonysággal működő munkaszervezetté, pedagógiai műhellyé alakítani, és milyen módon lehetne a társadalmi tényezőknek az iskolai folyamatokra való pozitív hatását erősíteni. A vita során szeretnénk megismerni kollégáink elgondolásait, javaslatait, különösen a következő kérdésekben: — az iskola szakmai önállóságának értelmezése, az önállóság követelményei; — a szakmai önállóság feltételei; — a szakmailag önálló iskola és az irányító szervek kapcsolata; — az iskola funkcióinak bővülése és az intézményi munkaszervezet, a vezetési struktúra, a vezetési stílus összefüggései; — a nevelőtestületek, a pedagógusközösségek, szakmai csoportok jogkörei bővítésének lehetőségei; — e közösségek, továbbá a „középvezetők" helye, szerepe, felelőssége az intézmény irányításában; — a kollektív vezetés, a döntés és a felelősség kérdései; — az intézményvezetők megbízási rendszerének továbbfejlesztése; — a tanulóifjúság és a szülők részvétele az iskola életének alakításában; — az iskolatanács funkciója, összetétele, működése. Kérjük a pedagógusokat, a pedagógusközösségeket, az intézmények vezetőit, a szülőket, a tanulóifjúságot, a közoktatás irányításában dolgozókat, a társadalmi és a tömegszervezeteket, hogy kapcsolódjanak be a vitába, s javaslataikkal járuljanak hozzá a mainál hatékonyabb iskolai munkaszervezet kialakításához. a MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM közoktatási cs pedagógustovábbképzési önálló osztálya Az utóbbi évtizedekben a felgyorsult társadalmi, gazdasági változások jelentős hatást gyakoroltak az iskolai munka tartalmára is. Üj tennivalókkal bővült az iskola feladatrendszere, nagyobb iskolaegységek és új típusú (komplex) művelődési intézmények jöttek létre. Mindezek hatással vannak a vezetői tevékenységre is. Itt is szaporodtak a feladatok, és növekedtek a követelmények. Fokozódott például az igazgatók személyes politikai, pedagógiai felelőssége az iskolában folyó oktató-nevelő munkáért, a társadalmi környezettel való kapcsolatok kialakításáért stb. Nem változott azonban az intézmény vezetésének struktúrája, jóllehet ilyen irányú kísérletezések már korábban beindultak. A jelenlegi helyzetet az jellemzi, hogy az intézményvezetés tartalma és jelenlegi struktúrája között növekvő ellentmondás feszül, ennek feloldása a közoktatási irányítás egyik legidőszerűbb feladata. Olyan vezetési struktúrára van szükség, amely a hozzáértés alapján megfelelő munkamegosztást tesz lehetővé. Egyre nagyobb igény, hogy a vezetőt a részterületeken munkatársak segítsék, összhangba kell hozni a munkamegosztást és a hatásköröket. A vezetési struktúra tegye lehetővé olyan belső ellenőrzési rendszer kiépítését, amely folyamatosan képes a megadott céloktól eltérő működést korrigálni, illetve a helyes irányú tevékenységet erősíteni! A gyakorlat azt igazolta, hogy a nagyobb iskolákban a nevelés-oktatás hatékonyságát kevésbé növelte az igazgatóhelyettesek számának emelése. Helyette célszerűbb a szakmai munkaközösségek erősítése a munkaközösségvezetők jogkörének, hatáskörének bővítése. A szakmai munkaközösségek egyfelől az intézményvezető szakértelmének kiegészítését szolgálják, másfelől pedig a szakmai feladatok gyakorlati megoldását segítik. Kívánatos elérni, hogy a nagyobb munkaközösségek (az alsó tagozatos, a napközis, az osztályfőnöki stb.) vezetői iskolai szakfelügyelői minőségben tevékenykedjenek. Munkaprogramjuk alapján vizsgálják a tantervi követelmények megvalósítását, az eredményeket és a hiányosságokat, a nevelési követelményeket, a tanulói tevékenységeket! Kísérjék figyelemmel a tárgyi feltételek alakulását, a tanítással ösz-szefüggő adminisztrációt (tanmenet, a törzs-, a kiegészítő anyag arányait, iskolai lehetőségeit, a tanulmányi kirándulásokat, gyakorlatokat)! A munkaközösség-vezetők látogassák a tanórákat, foglalkozásokat, a tanórai és tanórán kívüli tevékenységeket, szakköröket! Szervezzék a helyi továbbképzést, a jó eljárások általánossá tételét! Az iskola programja szerint irányítsák és értékeljék a tantárgyi, illetve szakmai és nevelési eredményeket! Év végén a felmérések, a megfigyelések, a témazárók és egyéb információk alapján részletesen értékeljék a munkaközösség tevékenységét, és határozzák meg a következő időszak feladatait! A munkaközösség-vezetők és az iskola vezetőségének munkáját erősíthetik a különböző (nevelési, didaktikai, iskolaszervezési stb.) témákban munkálkodó pedagóguscsoportok vagy munkabizottságok, amelyek bázisai lehetnek az iskolai innovációnak. Példaként egy iskolai pedagógiai kutatócsoport vagy munkabizottság tagjai lehetnek a pedagógia tudományának ismeretében és művelésében élenjáró nevelők (szakmától, végzettségtől és beosztástól függetlenül), akik vizsgálhatják a pedagógusközösség vagy gyermekközösség, vagy mindkettő, illetve a pedagógiai közösség fejlettségének színvonalát, kidolgozhatják a fejlesztési irányokat és eljárásokat, figyelemmel kísérhetik a beavatkozások következményeit, elvégezhetik a szükséges korrekciókat, irányíthatják a pedagógiai, valamint az iskolakísérleteket stb. Ezek a csoportok vagy munkabizottságok tehát nem azonosak a szakmai munkakö-