Külföldi Pedagógiai Információ 2000/1 [antikvár]

Részlet:PARKER, Walter C. - NINOMIYA, Akira - COGAN, JOHN:Világpolgárok nevelése: úton a multinacionális tantervfejlesztés felé(Educating World Citiziens: Toward Multinational Curriculum Development) = American Educational Research Journal, 1999. Vol. 36. No. 2.117-145.p.Egy esős reggelen, a kampuszhoz közeli kávézóban mesélt az egyik szerző arról a kutatásról, amelyet ezennel bemutatunk.Elbeszélését a következőképpen kezdte:-Kilenc nemzet oktatói Ázsiából, Észak-Amerikából és Európából iskolai tanterv-javaslatokat fejlesztettek ki oktatáspolitikusok megkérdezése és felmérések alapján.-A világ változóban van, ennek következményeképpen az iskolákban a világ különböző dolgait érintő tanterveknek is folyamatosan változniuk kell.-Ebben igazad van! - válaszolt a kolléga. De megtörtént-e valamikor, hogy a világ nem volt változásban? És mikor nem próbálkoztak meg az oktatók lépést tartani ezzel?-Láttad a Saber-Tooth Curriculum-ot /Kardfogú tantervet/? - utalva arra a híres tantervi szatírára, amit Harold Benjámin írt 1939-ben.Benjámin, J. A. Peddiwell álnéven írt egy történelem előtti társadalomról, ahol a túléléshez a legfontosabb volt a kardfogú tigris elijesztése tűz segítségével, és a halfogás puszta kézzel. A társadalom utilitarista tanterve szerint a tanulók megtanulták, hogyan kell megragadni a halat, és hogyan kell tüzet készíteni a tigrisek elriasztására. De idővel a világ megváltozott. Jéghegyek emelkedtek ki, délebbre szorítva a tigriseket. Felfedezték a hálót a halászathoz, így a halakat nem kellett kézzel megfogni. A változások ellenére az iskolai tanterv mindent megőrzött. Továbbra is azt tanították, hogyan kell elriasztani a tigriseket, és a halakat kézzel megmarkolni. Mindenki meg tudta tenni ezt, aki kicsit is adott magára, és aki művelt személyiségnek számított.Benjámin könyve nemcsak kifejezte, de táplálta is az 1920-as, 1930-as évek Egyesült Államokbeli oktatási szakembereinek azon instrumentalista kívánságát, hogy átalakítsák a tantervet, kigyomlálva belőle mindazt, ami ósdinak, vagy elavultnak tűnt. A hagyományos közösségek felbomlása, a kapitalizmus, az iparosodás, a szekularizáció, a racionalitás, a demokrácia elterjedése és a bevándorlás végtelenül sok olyan témakört hozott felszínre, amellyel az iskolának a fennmaradás érdekében foglalkoznia kell. Ennek megfelelően a tantervet állandóan újra és újra megújították. Kollégáink szerint ez az állandó tantervfejlesztés természetes szükségszerűség, és nem is értik, miért van e körül ennyi gond és izgatottság. Századunk gyors változásai azt eredményezték, hogy mind a fejlett (pl. Kanada, Japán), mind a fejlődő országokban is (pl. Thaiföld, Magyarország) az oktatóknak instrumentalistákká és jövőkutatókká kell válniuk.Évtizedeken és államhatárokon át az oktatásfejlesztők úgy hitték, hogy a jelenleg érvényben lévő és a jövőben várható tananyag kombinációját kell tanítani a gyermekeknek. A tantervfejlesztés során állandóan megkísérlik megjövendölni és megragadni a szociális