Magyar Paedagogia 1898/1-10. [antikvár]

Szathmáry György. A halál kérlelhetetlenül ritkítja sorainkat. A magyar közoktatásügynek és tudományos életünknek egy jelesét szólította ki újból az élők sorából. Január hó 14-ikén halt meg Szathmáry György, vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, a magyar tudományos akadémiának levelező s társaságunk tiszteletbeli tagja. A boldogult 1845-ben született Maros-Illyén, Hunyadvármegyében. Középiskolai tanulmányait Gyulafehérvárott végezte, mialatt idegen nyelvek tanulásával is foglalkozott s már akkor kitűnt erős nemzeti érzületével és akaraterős jellemével. Tanárai, tanulótársai egyaránt szép jövőt jósoltak a komoly törekvésű, nemes ambitióju szegény ifjúnak, a ki mint diák saját erején tartotta fenn magát s később nehéz küzdelmek árán jutott el arra a fényes polczra, melyet elfoglalt. Igazi selfmademan volt, a ki mindent csak önmagának köszönhetett, mindent szorgalmával, súlyos munkával szerzett meg magának. Ifjúkori nélkülözései, küzdelmei az erős szervezetbe beleoltották a korai halálnak csiráját. Előbb Kolozsvárott, majd Budapesten folytatta főiskolai tanulmányait, mialatt a Hon szerkesztőségében mint hírlapíró működött, hol elejétől kezdve a külföldi rovatot vezette, a mire őt széles látókörén és nagy olvasottságán kívül különösen gazdag nyelvismerete képesítette.