Magyar Paedagogia 1943. július-október [antikvár]

Minden tapasztalt nevelő tudja, hogy a pedagógiai elmélet sohasem éri el a valóságos nevelési eljárás teljes elevenségét. Az életet semmiképen sem lehet a tudomány segítségével fölmérni, legkevésbbé az olyan tevékenységet, mely annyira mélyen belekapcsolódik az ember belső világába és oly sokoldalúan érinti a lélek és a világ közti vonatkozásokat, mint a serdülő egyéniségek alakítására irányuló törekvés. Mindamellett nem terméketlen és nem nélkülözhető az az elmélkedés, mely ezt a tevékenységet kíséri. Mert hiszen előre föltárja az egész nevelési eljárásban azokat a helyeket, ahol nehézségek mutatkoznak és miközben az egészet elemzi, olyan kapukra figyelmeztet, melyeken az elmélet segítsége nélkül nem lehetne belépnünk. Hogy az erkölcsi nevelésnek mi a feladata, az csak akkor tűnik ki, ha ismerünk minden tényezőt, amely szerepet játszik az erkölcsi magatartásban.