Magyar pedagógia 1986/2. [antikvár]

Részlet:TANULMÁNYOKDaróczy SándorA FIATALKORI SZOCIALIZÁCIÓ ÉS ÉRTÉKORIENTÁCIÓ NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGAA személyiség fejlődésének és fejlesztésének egymástól elválaszthatatlan oldalai: egyrészt a nevelés-nevelődés, a művelődés (a társadalmi norma- és értékrendszer elsajátítása), másrészt a szocializáció (tágabb értelemben a társadalmi viszonyrendszerbe való belenövés). E két folyamat konkrét természeti és társadalmi-történeti feltételei meghatározóak az egyéniség fejlődésében, perszonalizációjában.A szocializáció kérdésével való foglalkozás közben nem feledkezhetünk meg arról, hogy e folyamat a művelődéshez hasonló mechanizmusokat (pl. tanulás) tételez fel, és tartalmában is kötődik ahhoz. A nevelés és művelődés legegyetemesebb értékei (pl. a világnézet, az erkölcs, a politikum, az esztétikum stb.) határozzák meg a szocializációt irányító normákat, a tanulás és a személyiségfejlesztés céljait. Ezért a szocializációs folyamatot együtt vizsgáljuk az értékorientáció fejlődésével. A két, egymást feltételező folyamat tanulmányozásában építünk a pedagógiával társ- és rokontudományok vonatkoztatható eredményeire.A szocializáció hipotetikus modelljeA szocializáció bonyolult folyamat, amelynek összefüggéseit Secord és Bachman (1972) nyomán készített modellen szemléltethetjük. Amint a séma jelzi: az egyén (S) szociális struktúrában, illetve struktúrákban él. A társadalmi struktúra határozza meg az egyén szerepét az adott közösségben, azaz viselkedését másokhoz és mások viselkedését vele szemben. Ezt a mechanizmust a szerephez fűződő normák és követelmények szabályozzák. Ezek nyomán alakul ki az adott szociális struktúrának megfelelő interperszonális kapcsolatrendszer (az interakciók, a rokon- és az ellenszenvkapcsolatok rendszere), amelyben az. egyén keresi a maga helyét, és igyekszik megteremteni fejlődésének feltételeit. Az egyén és az interperszonális kör-155