Magyar Pedagógia 1987/2. [antikvár]

Részlet:TANULMÁNYOK/KONTRA GYÖRGY TANÍTVÁNYAINK SZOMATIKUS ÁLLAPOTAI.Lépten-nyomon halljuk, hogy az akceleráció következtében gyerekeink nagyobbra nőnek és gyorsabban fejlődnek. Ilyesfajta megállapításokat nemcsak a napisajtóban olvashatunk, hanem a pedagógiai szakirodalomban is. Természetesen nem önmagukban, hanem a belőlük levont következtetésekkel együtt, hiszen azért hivatkoznak a szerzők a testi folyamatok változásaira, hogy a lelki-szellemi-erkölcsi állapotokra vonatkozó nézeteiket hitelesebbnek tüntethessék fel.Mielőtt a következtetésekre fordítanánk figyelmünket, vegyük szemügyre a kiindulásként idézett mondatot. Először természetesen az tűnik fel, hogy hiányos mondattal van dolgunk. Minél nőnek nagyobbra és mihez képest fejlődnek gyorsabban gyerekeink? Egyáltalában van-e különbség növekedés és fejlődés között? Ha van különbség, összefüggenek-e egymással, és ha igen, miképpen? Mondatunkból az sem derül ki, hogy miféle gyerekekről van szó. Nyilván magyarországiakról, de milyen korúakról? Fiúkról, lányokról, tanyasiakról, falusiakról, városiakról, szegényekről, gazdagokról, szakmunkástanulókról, szakközépiskolásokról vagy gimnazistákról? Kérdéseinket távolról sem azért tesszük fel, hogy élcelődjünk a kipécézett mondaton, hanem azért, mert a problémát még ha ügyetlenül fogalmazódik is meg különösen fontosnak tartjuk, és mert azt tapasztaljuk, hogy közvéleményünkben, sőt neveléstudományi szakirodalmunkban sem kapja meg azt a helyet, amely megilleti. Vegyük hát sorra kérdéseinket és válaszoljuk meg valamennyit a rendelkezésünkre álló legújabb humánbiológiai kutatások eredményeinek tükrében.II.Igen nagy öröm számunkra, hogy végre vannak tudományosan hiteles adataink /l/. Ezek az adatok a mintavétel legszigorúbb szabályainak megfelelő vizsgálatból származnak. Teljes mértékben alkalmasak arra, hogy az elmúlt99