Munka 1941. december [antikvár]

Részlet: Kérünk Téged, mennyei Atyánk, tekints irgalmasan elpihent szolgádra, ki csendesen, szelíd megadással oldotta el életét mindattól, ami kedves volt neki, mikor munkája mellől hívtad el magadhoz. A közeledő ádventtel közeledtél hozzá Te is, Urunk! Tudta, hogy eljössz, hangtalan lépéseid neszét mind gyakrabban hallotta az alkony hűvösén. Fáradt szívének meg-megkonduló harangja tudta, hogy életének ádvengjét hirdeti: Dominus prope est! Közel vagyon az Úr! Mennyei Atyánk, egyszülött Fiadtól tudjuk, hogy Te mindenkor munkálkodol. Ebben akart hasonló lenni Hozzád megboldogult testvérünk, mikor az atyaság nehéz igáját magára vette. Ezért adta egész életét a munkának, munkáját hivatásának, hivatását pedig testvéreinek. Érezte, hogy eljössz, de ezt a titokzatos órát is páthosz nélkül munkája mellett várta, mert tudta, hogy másokért áldozott idő a Te örökkévalóságodba ömlik át.