Munka 1942. május [antikvár]

Részlet: A mai ifjúság is elmondhatja kevés változtatással a fiatal Ady szavát, mert valóban »mostanában mondatott mirólunk sok gáncsoló szó. Mondatott, hogy nagy tehetségű ifjak lennénk, de szörnyűképen semmik sem leszünk, mivelhogy szertelenségről tettünk tanúbizonyságot.« Tény és való, hogy az utóbbi hónapokban, de különösen a leánygimnáziumi farsang óta, rengeteg cikk és hozzászólás jelent meg az ifjusággal kapcsolatban. Illetéktelenektől kezdve, a tekintélyes és igazán illetékes szakértőkig, sokan megvitatták ezt a kérdést, de azt kell mondanunk, hogy a koncert még nem teljes, mert egy, - talán nagyon is fontos hang még hiányzik belőle. Eddig írtak a tanulmányi kérdésektől kezdve, az erkölcsi viselkedésen át a zöldszalagig, meg a fiatalkori udvarlásokig mindenről, de az ijfúság önszemlélete mindezideig még nem látott napvilágot. Ezt a hiányt akarja eltüntetni ez a cikk, de sietek kijelenteni két tényt, nehogy utóbb ezekkel megvádolhassanak. Éspedig az egész cikk, tehát az eddigi sorok is és az ezután következők is nélkülözik a célzatosságot.