Pedagógiai Műhely 1980. szeptember [antikvár]

Részlet a könyvből: DR. KUKNYÓ JÁNOS: Egy testületi anyag margójára A közelmúltban a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága iskolai életünk egyik legaktuálisabb kérdését, a munkára nevelés helyzetét és feladatait tűzte napirendre. A tanácsi testületi munkában talán kissé szokatlan, hogy a nevelésnek egy meglehetősen „szakmaiként" kezelt kérdését vállalta áttekinteni és fogalmazta meg a gyorsabb előrelépés legfontosabbnak ítélt feltételeit. A téma aktualitása aligha vitatható. A témaválasztás helyességét pedig a közeli és távolabbi múltunk több jelentős eseménye, tapasztalata pedig egyértelműen igazolta. Elég, ha csak arra utalok, hogy a legutóbbi nevelési értekezleteink, melynek témája a munkaerkölcs és fegyelem helyzetének iskolai megvitatása volt, minden kétséget kizáróan jelezte, hogy iskoláinkban e területen mennyi gond, feszültség halmozódott fel, milyen tendenciák erősödnek, melyek gyengülnek, és hogy milyen segítséget várnak az iskolák, a pedagógusok az irányító apparátusok különböző szintjeitől, a szülőktől és az iskolát körülvevő közvetlen társadalmi közegtől. Ezek a viták — a Végrehajtó Bizottságihoz hasonlóan — már a XII. Kongresszus után zajlottak, és mivel ahhoz időben is meglehetősen közel voltak, szinte minden gondolatukban visszhangozták az ott megfogalmazottakat. „Társadalmunk, jövőnk, napi jólétünk alapja a munka/' ,,Amink van, ameddig eljutottunk, mind szorgalmas, céltudatos, jól, vagy kevésbé jól szervezett munkánknak köszönhető." „Ifjúságunknak a munkához való viszonya lényegében a jövőnket jelenti." Ilyen és ehhez hasonló gondolatok adták minden vitának a politikai, érzelmi alapot, ennek a felelősségéből próbálták levezetni a tennivalókat. A tennivalókat, amelyeknek száma nem csökkent, melyek társadalmi felemelkedésünk mai szintjén új formákat, utakat, módokat kell, hogy keressenek.