Bővebb ismertető
Részlet:
TANULMÁNYOK
T. F. JARKINA
Kelet-Európa pedagógiai problémáinak burzsoá kutatásai az antikommunizmus szolgálatában
E tanulmány azokkal az új irányzatokkal és -sajátosságoklkal foglalkozik, amelyek a pedagógia területén a burzsoá „szovjetológiai" kutatásokat, illetve az úgynevezett „kelet-európai pedagógiai kérdéseik kutatását" jellemzik. Ez utóbbi általánosító, gyűjtő fogalom. Ezekbe a kutatásokba beletartozik a szov-jetológia, az NDK-kutatás, valamint más szocialista országok iskolaügyének és pedagógiájának tanulmányozása. A burzsoá szakemberek bevallása szerint ez a fogalom egyre inkább eknosódottá válik, mivel nem öleli fel a szocializmus teljes kiszélesedő világrendszerét. Mind problematikusabbá válik magának a kutatásnak a tárgya.
A szovjetológiai és a kelet-európai kutatások új vonásait jellemezve, ki kell hangsúlyozni, hogy ezek — nemcsak eszmeileg, hanem szervezetileg is — egyre kukább beépülnek a kapitalista országok egészén belül az ,antikommunizmus koordinált rendszerébe.
Az antikommunizmus napjainkban igen bonyolult, nem homogén jelenség. Ez nem pusztán antikömmunista eszméket, koncepciókat, elméleteket vagy könyveket jelenít. Napjaink antikomimunizimusa magába foglalja a burzisoá szociális intézmények, a reakciós nemzetközi szervezetek és az imperialisták osztályszövetségeinek komplexumát. Az antikommunista tevékenységhez aktivan vonzódnak magánszervezetek is: (nagy információs konszernek, rádióállomások, vallási szervezetek stb.
Az ideológiai törekvések, koncepciók, szociális intézmények és szervezetek egyrészt arra hivatottak, hogy megőrizzék a kapitalista rendszer pozícióit, igyekezzenek a burzsoá monopóliumok rehabilitására, !másrészt pedig fékezzék a forradalmi folyamatot, minden lehetséges eszközzel bomlasszák a létező szocializmust akár mint társadalmi berendezkedést, akár mint államrendet, gyengítsék annak nemzetközi tekintélyét. Az. ezt szolgáló apparátus több százezer embert foglal magába, és az átlagosan, erre fordított költségek évente mintegy 7 milliárd dollárt tesznek ki.
A tőkés országokban az állami politika szintjére emelt offenzív antikommunizmus határozza meg a burzsoázia fellépéseinek alapvető irányát a társadalmi élet valamennyi területén, így az iskolai képzésben is.
Természetszerűen az antikommunizmus figyelmét legélesebben a Szovjetunió vonta magára, s így a szovjetellenesség vált a Ikomimunistaellenesség alapvető magjává.
*
Napjainkban a kapitalista országokban a szovjetellenesség politikája, ideológiája és propagandája politikai irányvonallá alakult át, melyet a nemzetköz* •elsősorban az amerikai imperializmus irányít.