Pedagógiai Szemle 1984. február [antikvár]

LAKATOS TIBOR Pedagógusok a békéért A mai nemzediéik beleszületett a béke és a szocializmus korába, a háborúról személyes élményei nincsenek, a ma problémáit s a nukleáris fenyegetettséget szinte a saját bőrén érzi. Napjainkban az is feltűnő jelenség, hogy gyermekeink bizonyos hányada a konfliktusok okozta kíváncsi szorongás furcsa állapotáihan él. Az okok közismertek: a környezőt, a tv, a rádió, az újságok naponta elárasztanak bennünket gyilkosságokról, terrorról, kis népek élethalálharcáról, rakéták hadrendbe állításáról szóló híradásokkal. A már befogadott, de még rendezetlen információtcmeget olykor a krimi, máskor a sci-fi „segít" rendezni valahogyan. Mindez, szerencsére, ha nem is véres valóságként, de az átélés lenyűgöző borzalmával „ajándékozza" meg gyermekeinket. Sokuk számára Jézus Krisztus Szupersztár keresztrefeszittetése csupán szelíd játék ahhoz képest, amit naponta látnak, hallanak. Pedig béke van! A gyermekeinket is körülvevő világ állapota olyan realitás, amit tudomásul kell venni. A kérdés az, hogy ebbien a helyzetben mit tehetnek a nevelőkoktatók azért, hogy a felnövekvő nemzedék tudatának, leltó- és érzelemvilágának, magatartásának fejlődését olyan egészséges irányba tereljék, amely m^egkönnyíti számukra az eligazodást és megfelel társadalmi célkitűzéseinknek, a kor követelményeinek. Hazánkban néhány éve már az Országos Béketanács több munkacsoportja, az Országos Pedagógiai Intézet s a Magyar UNESCO-Bizottság foglalkozik — többé-kevésbé együttműködve — a békére és nemzetközi megértésre nevelés tartalmi és módszertani kérdéseivel; egyes iskolák, úttörő- és ifjúsági szervezetek pedig jelentős gyakorlati tapasztalatra tettek szert. 1981. december 22-én az Országos Béketanács, az ifjúsági szervezetek, a művelődési tárca, az OPI és a Pedagógusok Saakszervezete képviselőiből alakult bíráló bizottság a „Hogyan valósítom meg a békére és nemzetközi megértésre nevelést?" című országos pályázatra beérkezett dolgozatok között két első, két második, hat harmadik és két különdíjat adott ki. A pályázaton részt vett óvónők, általános és középiskolai tanárok, illetve ifjúsági és úttörővezetők többsége helyesen érteLmeate feladatát. A pályázók a nevelőmunka gyakorlatából kiindulva tettek közkinccsé olyan hasznos pedagógiai tapasztalatokat, amelyek tanúsítják, hogy hazánkban a békére és nemzetközi megértésre nevelés sok helyütt már a nevelő-oktató munka szerves része. A pályaművekből kicsendül az az igény is, hogy a család, az iskola, a társadalom a jövőben is együttesen mozdítsa elő a békére, a nemzetközi megértésre nevelés ügyét, amelynek során a pozitív érzelmekre nevelésnek óriási szerepe van. „Békére és nemzetközi megértésre nevelni ma annyit jelent, mint hozzájárulni a termelőerők fejlődéséhez s a már létrehozott új minőségi társadalmi ;99