Bővebb ismertető
A SZAKISKOLAI FEJLESZTÉSI PROGRAM FEJLESZTÉSEI
BEVEZETŐ
Már az első Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) 2003-as indításakor az iskolák kimondott és elvárt sikerkritériuma lett a - tanároknak és tanulóknak - készítendő fejlesztések várható sorozata. Ezt az elvárást minden komponens, fejlesztési rész, illetve terület a magáévá tette. Minden nyilvános bemutatón és szakmai találkozón ezek a programhoz fejlesztett eszközök, szoftverek, kiadványok és képzések képviselték a fejlesztő munkát. Mindegyikük - mint ahogy a korábbi nagyarányú fejlesztésekhez köthető többi hasonló termék is - jól mutatta, hogy tényleges fejlesztés folyt, a befektetett pénzek jól „kamatoztak", így joggal várható a siker.
írásomban megkísérlem elemezni a hatásmechanizmusokat és a mélyebben ható folyamatokat is. Az áttekintés a program által megrendelt és a Mondolat Iroda Kft. által elkészített visszatérő-értékelésre (A Szakiskolai Fejlesztési Program I. szakaszának hatás- és beválásvizsgálata, 2008), illetve a 2006 ősze óta készülő monitoring jelentésekre épül.
A Szakiskolai Fejlesztési Program egyértelműen a sikeres programok sorába tartozik, így ez az értékelés építhetett erre a pozitív alapra. A megkérdezettek nagy száma és az alapos indoklás megerősíti azokat a sikerességet jelző mutatókat, melyek egyértelműen mutatják a program létrehozásának értékét, valamint a tervezésekor kitűzött célok megalapozottságát.
A rendszerváltás óta eltelt közel két évtized egyik legsikeresebb szakképzési programja az SZFP I. és az SZFP II. Ezt nem csak a program kezdetektől részt vevő és együttműködő szereplőjeként mondom, hanem mint az elmúlt 25-30 év különböző szakmai fejlesztéseiben részt vállaló pedagógus és vezető is.
Mi lehet a program sikerének a titka? - kérdezték már eddig is sokan. A válasz egyszerű: ebben a leszakadóban lévő, tekintélyét és szakmaiságát sokszorosan és folyamatosan elvesztő iskolatípusban minden - már régen várt - fejlesztés és többletforrás számíthatott a sikerre. Ezt megadta a program, s akik tudtak, éltek is vele.
1955-ben született, Budapesten. Érettségi után öt félévet végzett a csepeli tanárképző főiskola magyar-történelem szakán. A hetvenes évek végétől részt vett a magyar demokratikus ellenzék munkájában; önálló gazdálkodó Dömsödön.
A Túlpartról (1979) című szamizdatkötet összeállítója. 1982-ben elhagyta az országot, és a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le. 1988 és 1990 között az Irodalmi Levelek című periodika szerkesztője volt, Petri Györggyel és Tóth Gábor Ákossal. 1992-ben a kasseli documenta hivatalos programjához tartozó Piazza Virtuale egyik kölni szervezője volt. Ennek keretében tervezte meg és bonyolította le - Boris Nieslonyval - a The Virtual Diary című projektet. 1989-ben megalapította a Humane Gesellschaft für Geistige Nekrophilie nevű "pszeudotársaságot", amely azóta is számos művészeti esemény kiindulópontja. Jelenleg Kölnben él.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Törlesztés - kivezetés a Gólemből (2004), Nyolc perc (2007), Kreatúra (2009), Johanna (2011)
Díja
Bródy-díj (1997), Márai Sándor-díj (2011)