Taní-tani 37. [antikvár]

' Itt nekem már nem lenne szavam, most azonban mégis meg kell szegnem az ígéretemet, hogy nem lesznek itt többé előrebocsátások meg magyarázkodások. I Május 28-án meghalt Oroszlány Péter, a lap alapítója. A betegséggel vívott egyéves ke-¦ mény, konok küzdelem után. ; ' Mezőtúri barátom kérdezte tőlem, mit jelent, hogy egy Pestről jött levélben kérték, imád-I kozzon Péterért. Mire kiderítettem, már a halálhírről értesülhettem csak. Tudtuk, és akik ismerték, mindannyian tudhatták, hogy az átkozott kór, a rák támadta I meg a szervezetét. Láttuk nagyon vékonynak, ami csak még hangsúlyozottabbá tette alkata szellemi vonásait. Az elhivatottan élő emberét. Láttuk újra dolgozni, előadni, konferenciát szervezni, lapot szerkeszteni. És azt gondoltuk, Péter nem veszíthet. Valaha talán próféta lett volna, prédikátor, vándortanító vagy varázsló. A modem kor azonban ezekbe a lélekformákba ma már csak híg anyagot löttyint, Péter meg ezzel nem érhette be. Ha már nem lehet az új világot gyökerestül megújítarü, akkor tanítsuk meg a szellem legelső műveletére, a tanulásra így lett ő a szabad Magyarország első új és szabad iskolájában, az AKG-ban a tanulásmódszertan kidolgozója, majd rövidesen a tanulás tanításának hazai apostola Ehhez a jeles tervhez kellett a lap is, ez a lap, és ehhez a tervhez illett a József Attila-í cím. Úgy tűnt, a tanulás tanulása a legelső lépés, de mégis olyan látószöget ad, ahonnan az egész iskolai, egész jövendő életünk áttekinthető, megítélhető, inspirálható lesz. A lap tehát kezdettől eimek az egésznek a jegyében készült, miközben a tanulásmódszertan napi ügyeinek is a fóruma lett. És Péter járta tanfolyamról tarűolyamra az országot, autójában a lap meg más kiadványok is, előadásaiban pedig a praktikus pedagógiai eljárásmód szőttesében a megújító hit. Egyre több csalódástól egyre elszántabban. Aztán három évvel ezelőtt már nem akart armyi kompromisszumot sem, mint amennyit a lap formális kötődése jelentett az AKG-hoz. Ekkor már évek óta a saját útját járta. Súlyos csalódásként élte meg, hogy a lapot nem magánosíthatja (egyetemesítheti). Új lapot indított. Tan-műhely címmel. Politikailag is elkötelezett, állást foglaló, szenvedélyesen igazságkereső lapot. Lehet, hogy ebben tévedett, lehet, hogy ez volt élete legbátrabb döntése. Erről majd az idő dönt. Egyszer hosszan beszélgettünk arról, ki is volna ő, honnan is jött, miféle örökséggel. Szívfájdító volt belátni, hogy mennyire láthatatlanok vagyunk valódi életünkkel. Könnyebb hallgatni róla, annyira távol van fontoskodó mindennapjainktól. Nem szabadna hagynunk, mondtam magamnak, aztán hagytam és hagytuk. Búcsúzom tőled, Péter, és ígérem, amíg a lapot megőrizhetjük, szakadatlanul érvényben levőnek tekintjük a veled, az alapítóval valaha megkezdett vitát. (Appel Béla, egykori segítőtársad, alighanem vár már odafent az örök Tam'-tani-ba készült új, égi-számítógépes grafikáival.)