Tévépedagógia 1978/1. [antikvár]

ELŐ SZÓ Napjainkban a pedagógiai megújulás korszakát éljük* Mint minden más területen, igy az oktatás és nevelés szektoraiban is csak ellentmondások, tézisek és antitézisek dialektikus kölcsönhatásában születik az új, olyan küzdelmek árán, amelyeket elsősorban az iskolának kell vállalnia vagy elviselnie. ha rövid pillantást vetünk a nemzetközi tapasztalatokra, úgy világosan látszik, hogy a világ országaiban az oktatási reformok szinte szakadatlanul követik egymást• Mire mutatnak ezek a permanens megújulási törekvések? Az UNESCO felmérései is igazolják, hogy e változások mögött annak a ténynek a felismerése húzódik meg, miszerint az oktatás szinvonala csaknem valamennyi országban lemaradt az általános fejlődés mögött, döntően a konkrét társadalmi igények vonalán. Feszülnek a régi oktatási rendszerek keretei és a tartalmi-formai megújulás érdekében új kutatások, kisérletek indúltak el, amelyek nyomán új didaktikai meggondolások, modern metodikai eljárások keresik a kibontakozás jobb útjait» Ebben a szüntelenül változó, mindig az újat kereső pedagógiai légkörben szélesedett ki az oktatás előmozdításának, fejlesztésének új, hatékony lehetősége az iskolarádió és iskolatelevizió segitségével, tevékeny közreműködésével, nem utolsó sorban: sajátos eszközeivel. A műsorok alkotói nem nyúlhattak olyan lexikonokhoz, kézikönyvekhez, amelyek az elméletet készen tálalhatták volna. A rádió és televizió pedagógiája - ma már legalábbis igy érezzük - a műsorokban és a befogadókban van elrejtve. Azokat kiszűrni, néha kibányászni tehát szükségszerűen ezekből a közegekből kell. Az oktatási kép- és hangcsatornák ma már a legszélesebb 7