Tudásmenedzsment 2012. április [antikvár]

Maróti Andor Mi volt a Baranyai Norma? Nem valószínű, hogy Pécsett ma sokan tudnák, mit jelent a Baranyai Norma. Talán még az egyetem andragógia szakán tanulók közt is kevesen ismerik, pedig a népművelés-történet tanulságos része volt. Születése kapcsolódott a múlt század 30-as évtizedében terjedő falukutató mozgalomhoz. Azzal a különbséggel, hogy nem elégedett meg a falvak sanyarú helyzetének feltárásával, segíteni is akarta a helyi problémák megoldását. És ami különösen figyelemre méltó: ezt egyetemi hallgatók tették. A népművelés kiterjedését mutatja a kezdeményezés.1 „Egy Pécs környéki községben tartandó előadáshoz társultam legelőször. Vasárnap este, zsúfolt iskolateremben került sor társamnak a tarkafoltos tejelő jellemzőiről szóló előadására. Csak erről beszélt, semmi másról. Pedig azért kérték a gazdász előadót, mert a községben száj- és körömfájás járvány dúlt. Ezután következett a magyar parasztság 1848 előtti sorsáról szóló előadásom. Negyed óra múlva egy kis süldőlány - a tanitóék alkalmazottja - jött az előadói katedrához, és nagy zavarban halkan közölte, hogy siessek, mert elkészült. Nem tudtam, hogy mi készült el. Talán a kocsi-fogat, mely majd visszavisz bennünket Pécsre. Mindegy. Az emberek némán és mozdulatlanul hallgattak, folytattam tehát a mondókámat. Ujabb negyedóra múlva megjelent az előző kedves jelenség, fokozottabb zavarban, s arra kért ezúttal, hogy siessek, mert különben kihűl. Nem tudtam, hogy mi hűl ki. A hallgatóság türelmetlen megjegyzésekkel szégyenítette ki a teremből a suttogó lánykát. Előadás után sürgősen hívattak a tanterem mögötti tanítólakásba. Ott vártak valami hatan, a 'nadrágosok'. Neheztelőn bár, de kedves mosollyal fogadott a háziasszony tanitóné, és elmondotta, hogy sajnálja a várakozást, mert a vacsora egészen kihűlt. És vele sajnálkozott az egész társaság, mert erre a vacsorára várakoztak. Most értettem csak meg a suttogó lányka szavait, hogy mi készült el, és mi hűl ki. A vacsora. Aztán tovább riasztottak a megjegyzések kedvesen, tréfálkozva, hogy látszik 'népművelési újdonsültségem ', mert még komolyan veszem a parasztot. A szakadék megnyílott. Le kellett ülnöm. 'Tarkafoltos tej elő'-gazdász előadótársam már a harmadik fogásnál tartott. Ugyanis négyfogásos volt a vacsora, a napi 1000 kalórián alul táplálkozó parasztság gyermekeinek tanterme mellett Célzásomra, mellyel sejtetni akartam kínos helyzetemet, a terített asztal mellől azzal vigasztaltak, hogy így megy ez már Árpád apánk óta, s ha évente kétszer-háromszor kijönnek hozzánk, azt meg kell ünnepelni. Pohár- 1 Vörös Márton (1960) „A nagy kísérlet" . Gondolat Kiadó, Budapest.