Új Pedagógiai Szemle 2019/5-6. [antikvár]

KELEMEN ELEMEREötvös népoktatási törvényeLATOSZOG bátran állíthatom; miként arra, hogy amit a törvényhozás a népnevelés terén mint céh tűzött ki, aránylag rövid idő alatt éressék el, nem kívántatik egyéb, mint az: hogy az egész nemzet a népnevelés szükségességéről meggyőződjék, s azon lelkesedéssel törekedjék a kitűzött cél után, melyet állami önállásunk és polgári szabadságunk védelmében mindig kifejlesztett, azon szívóssággal és kitartással, amellyel mindenki anyagi jólétének biztosításán fáradozik s azon eréllyel, melyet nagy veszélyekkel szemközt még a gyengébbekben is találunk."Igy összegezte Eötvös József a népiskolai közoktatás állapotáról" 1870-ben az országgyűlés elé terjesztett Jelentéséhen második miniszterségének fő törekvéseit és tapasztalatait.' A Jelentés hatalmas tényanyagával, a magyarországi népoktatás és az oktatásügy nemzetközi tapasztalatait egyaránt átfogó szemléletmódjával, a tárca eredményeinek és kudarcainak tárgyszerű felmutatásával Eötvös művelődéspolitikai munkásságának jelentős fejezete, elméleti és gyakorlati tevékenységének korszakos szintézise. Különösképpen áll ez a Következtetések című IV. fejezetre, ami nemcsak szellemének bélyegét viseli magán, hanem - filológiailag is bizonyít-alapvető feltétele és egyik magyarázata is egyben a következő évtizedek gyorsuló ütemű polgári és nemzeti fejlődésénekhatóan - saját kezű alkotása.^ Csaknem lehetetlennek tartom - folytatja a továbbiakban -, hogy most, midőn a népnevelés ügye a közfigyelmet magára vonta, valaki azon összeköttetést nem látná át, melyben ezen ügy anyagi jólétünkkel, a polgári szabadsággal, sőt az ország biztonságával áll."3Valóban lehetetlen _ nem látni - másfél évszázad távolából különösen -hogy a magyar oktatásügynek a népiskolai törvénnyel megalapozott reformprogramja szerves és fontos alkotóeleme volt a kiegyezéssel meginduló gazdasági, társadalmi és politikai változásoknak; alapvető feltétele és egyik magyarázata is egyben a követ-Eötvös, 1976a, 488^89. A]elentésxö\ lásd: Felkai, 1979, 303., 305-306.A Következtetések több részlete szó szerint megegyezik Eötvös Afe/>tójának szövegével. (Ld. Sötér, 1967, 328-332.; Felkai, 1979, 233-235.; Schlett, 1987, 289-290.) Eötvös, 1976a, 489.Gratz, 1934; Hanák, 1971, 1975; Szabad, 1971; Katus (szerk.) 1979; Romsics, 2017.