Perspective-Kitekintés 1997. 2. szám [antikvár]

INNOVÁCIÓ, INNOVATOR - KÉPZÉS ÉS KOMPLEX TERÜLETFEJLESZTÉS Dr. Gáspár László Dr. Gáspár László Egyetemi tanár,. a neveléstudomány akadémiai doktora. A Körösi Csorna Sándor Főiskolán a tanítóképzést is magába foglaló Humánfejlesztési Intézet vezetője. 1994-tóláltalanosfőigazgató-helyettes. Tanított általános iskolában, középiákólábán és különböző felsőoktatási intézményekben. Két országosan isméit iskolakísérletet vezetett: a szentlörincit 1969 és 1981 között, a sarkadit 1987és 1984 között. Kidolgozta és kísérleti körülmények között kipórálta a négyszintű magyarországi innová torképzést; az innovátorképzö 1992óta iskolarendszeren kívüli felsőfokú szakképzési-intézményként működik. Az állami elismerés elnyerésére törekszik, Mintegy kétszáz publikációja, ezen belül 12 könyvejelent meg. Jelenleg Az innováció általános elmélete c. egyetemit főiskolai tankönyv kéziratán dolgozik. * Három alapvető fontosságú folyamat kölcsönös viszonyáról, egymásra hatásáról kívánok beszélni. Nemcsak azért, hogy az egyes folyamatok karaktervonásait jobban kiemeljem, hanem azért is, hogy együttes hatásuk - pontosabban: összhatásuk - jelentőségére a figyelmet felhívjam. Innováción a szervezet egészére kiterjedő átfogó megújulást értek. A megújulás tulajdonképpeni értelme: a szervezeti hatékonyság fokozása. A hatékonyság alapvetően két irányban növekedhet. Az egyik: több termék (szolgáltatás, hasznos hatás stb.) előállítása. A másik: jobb termékek (szolgáltatások, hasznos hatások stb.) előállítása. Végső soron tehát a mennyiségi és a minőségi mutatók kedvezőbb alakulásáról van szó. Innovátorképzésen az innovátorok hozzáértésének intézményes növelését értem. Ez lehet akár alapképzés, akár továbbképzés, akár átképzés. Itt szükségünk van egy közbeeső meghatározásra. Az innovátor a mi értelmezésünkben az a kiképzett fejlesztési szakember, aki képes a szervezet figyelmét és erőit annak a hasznos hatásnak az előállítására összpontosítani, ami még nincs, de már lehetne. Az innovátor a nélkülözhetetlen összekötő kapocs az inventorok (feltalálók) és a felhasználók között. A komplex területfejlesztés gyakorlatilag az egy adott régióra irányuló speciális fejlesztések (innovációk) egymással összehangolt rendszerét jelenti. Az innovációk tudatosan gerjesztett összehangolt rendszerére az ún. innovációhiányos (azaz: innovációkban szegény) térségekben van a legnagyobb szükség. A komplex területfejlesztési kísérletek legjellegzetesebb típushibája, hogy valójában nem átfogó értelemben komplexek; a fejlesztési elképzelések -és a már finanszírozott fejlesztések -elhanyagolhatóknak tartanak olyan dimenziókat, amelyek a tényleges fejlődés nélkülözhetetlen feltételei, vagyis nincsenek tekintettel a nélkülözhetetlen feltételek szerves összetételére. Erre meggyőző, bár sajnálatos példák következők: -a modernizációs folyamatok egyoldalúan gazdaságorientált jellege, következésképpen: a szellemi infrastruktúra, a kutatás és az oktatás mellőzése; -a szakemberképzés egyoldalúan működésre orientált jellege, következésképpen: a fejlesztésre orientált képzési feladatok és tartalmak elhanyagolása. Az előbbiekben röviden