Protestáns Szemle 1893. január-december [antikvár]

Részlet a könyvből:ADALÉKOK AZ ELKERESZTELÉSI VITA MEGVILÁGÍTÁSÁHOZ.Törvényalkotásunk ujabb iránya makacsul kitért azon nagyfontosságú kérdések megoldása elől, melyeket az egyházak természetes fejlődése magával hozott. Még a hol a jogélet mindennapi gyakorlati érdekei követelték is egyfelől az egyház és állam, másfelől az egyházak egymásközti viszonya sürgős rendezését, rendesen megelégedtünk részleges és incidentális expediensekkel, melyek semmikép sem illettek bele a törvényhozás organicus egységébe. Pedig sehol sincs kevésbé helye az experimentatiónak, az esetről esetre való kormányzásnak, mint azokban a nagy elvi kérdésekben, melyek az egyházak históriai szervezeteit mozgatják. Csak ezzel magyarázható, hogy az elkeresztelési kérdés lavinája egész görgetegét indíthatta meg a reformkérdések sorozatának, melyek egyenként és együttvéve az egyházak legvitálisabb érdekeit, sőt fönnállásuknak valódi alapjait érintik.Mi annak a kérdésnek, melyet a jelenlegi bonyodalmak nagy részének előidézője gyanánt tekinthetünk, históriai genesise, dogmatikai jelentősége és politikai természete?Hogy ezt megérthessük, vissza kell nyulnunk azon időre, melyben a protestáns egyház autonomikus fejlődése kezdetét veszi, szemben azzal az állami szervezettel melyet a testvérhazában már megalakulása első idejében biztosítottak számára a kedvező viszonyok.Erdély történetének lapjai telvék a trónvillongások, török betörések, a testvérharcz és politikai pártviszály véres színjátékaival De hogy Erdély mindezek daczára a vallási béke classicus hazája volt, az az egy bizonyos. Vallási üldözések, felekezeti háborgások nélkül alakult meg a XVI. század közepétől a meggyőződés szabadsága, s a lelkiismereti kényszert államelvvé tenni, egy kormányhatalomnak sem sikerült volna. Ugyanaz a kantonális szellem, mely Flandriában fennen lobogtatta a hitújítás és protestáns individualismus zászlóját, Erdély függetlenségét is megóvta a fanatismus zsarnokságától, ugy hogy közel negyven éven át a kis ország a hitszabadság elismerését. Igy az 1554-diki medgyesi, az 1557-diki vásárhelyi, az 1595-diki gyulafejérvári, stb. határozatok és articulusok.