Protestáns Szemle 1894/5. [antikvár]

Részlet:Egy hosszú, nemes, nagy és valóban szép életet fejezett be a halál angyala, mely csendes, nyugodt álom képében szállott le, hogy az üdvözültek honába a halhatatlanság ékes koronájával vigye át Azt, a kit már itt az Úr kegyelmének annyi nyilvánvaló jele tüntetett ki és a ki önmagának egyházi, politikai és társadalmi életünk külömböző munkaköreiben elévülhetetlen érdemeket szerezve, mindmegannyi szép és maradandó emléket állított.Protestáns és közelebbről ev. reformált egyetemes egyházunk méltó gyászba borulva áll meg Vajai báró Vay Miklós császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főrendiházi elnök, koronaőr, Tud. Akad. igazgató tanácsos, egyházkerületi főgondnok s a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság tiszteletbeli elnöke stb. stb. ravatalánál s teszi le az odaadó tiszteletnek, a hálás megemlékezésnek és a hervadhatatlan elismerésnek babérkoszorúját.