Protestáns Szemle 1912. augusztus [antikvár]

A német tudomány rólunk. Németország egyik leghíresebb és előadását, tartalmát tekintve mindenesetre jeles, leíró nagy földrajzi munkája dr. Daniel Hermann Adalbert-é, aki a hallei híres pedagógium tanára volt, s azóta is több kiadásban jelent meg dr. Volz Berthold tanár átdolgozásában. Ez a nagy munka tudósok, tanárjelöltek s a nagy közönség körében közkézen forog. Nagyon alapos munkának van elismerve, s igy természetesen nagy tekintélynek örvend. Németország tanárai, tanítói jobbára innen merítik földrajzi tudományukat, s bizonyosan esküsznek is adatai, állításai teljes hitelességére. Ez a munka Magyarországon is el van terjedve. Alig van középiskolai vagy tudományosabb színezetű könyvtár ez országban, ahol meg ne volna. Maga a magyar kormány ajánlotta az összes középiskoláknak megvételre. Éppen ezért nem lehet közömbös ránk nézve, hogy vélekedik rólunk, milyen képet fest erkölcseinkről, szokásainkról, alkotmányunkról, népünkről. Fájdalom, ez a kép igen ferde világításban tüntet fel bennünket, ami annál saj-nosabb, mert a műveltebb német körökben és a jövő nemzedék nevelői közt valósággal rossz hírünket költi. Azt a méltán híres, német alaposságot a munkának ránk vonatkozó része egyáltalán nem mutatja. Már a címben, II. kötet, 175. oldalon van egy nagy baklövés, a Lajthán-túli Ausztriának (Transleithanisches Oesterreich) nevezi el országunkat. Igaz, nagy hazánkfia Kossuth Lajos is leírta ezt egy párszor, de csak elkeseredésében, s elhinni azonban ő akarta a legkevésbé. Efféle kisebb-nagyobb vaskos tévedései, hogy másnak ne mondjuk, nagy számmal vannak. Valamennyivel foglalkozni fölöslegesnek tartjuk. De egyiket-másikat mutatóba felemlíteni, helyreigazítani kötelességünk. Nevezetesen az az inkább csodálatos, mint okos állítása a következő: „Szent István utódai a tizenegyedik században elismerték a német birodalom hűbérjogát." Protestáns Szemle XXIV. 32