Gyereklélek 2019/4. [antikvár]

Suli-buli Nagyon irigyeltem mindenkit, aki képes volt elájulni az iskolai ünnepségek alatt. Őket kicipelték az öltözőbe, ezzel megúszták a másfél órás, mozgalmi dalos, vigyázzban állós, monoton beszédes borzalmat. Én mindig csak himbálóztam ott a sorban, de elesni direktből nem mertem. Szuggeráltam magamnak, hogy szédülök, és fut le a vér a fejemből. Csak hát nem futott. Ez általánosban volt, a gulyáskommunizmus idején, amikor már épphogy nem kaptunk körmöst vonalzóval, ha "rosszalkodtunk", de még hátratett kezekkel kellett ülni az órán. Utólag belegondolva: te jó ég... Tomsits Tímea főszerkesztő, pszichológus