Lélekelemzés 2013. április [antikvár]

Halász AnnaSZERKESZTŐI ELŐSZÓA Lélekelemzés ezúttal szomorú hírrel kénytelen indítani. Elhunyt egyik alapító szerkesztőnk, dr. Alpár Zsuzsa. A róla szóló megemlékezés áll lapszámunk élén.A Lélekelemzés hagyományának megfelelően a pszichoanalitikus konferenciákon elhangzott előadásokból merít. A sorrendben 19. pszichoanalitikus egyesületi konferencia központi témája a társadalmi és egyéni traumákkal való szembenézés, illetve tagadása volt. A téma rendkívüli vonzerejét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az előadások, majd a nyomukban született írások túlnyomó többsége nem távolodott el jelentősen a trauma témájától. Ez a vonzerő nem új keletű, hiszen a pszichoanalízis kezdetektől kihívásnak tekintette a társadalmi és egyéni traumákra való lehetőleg azonnali reflektálást, gondoljunk itt akár Ferenczi háborús neurózisról szóló 191 8-as cikkére.A Lélekelemzés 2013-as tavaszi számának első csokra a társadalom, a társas folyamatok és a pszichoanalízis kapcsolatának tárgykörében mozog. Mészáros Judit azt vizsgálja, hogy a nagy társadalmi konfliktusok hogyan hatoltak be az analitikus mozgalomba, és hogy az európai zsidó származású analitikusokat hogyan menekítették ki fenyegetett helyzetükből a második világháború kezdetén páratlan összefogással az amerikai kollégák. Erős Ferenc, aki szintén az analitikus mozgalomra reflektál, azt nézi, milyen kölcsönhatásba kerülhettek a változó társadalomfelfogások a pszichoanalízissel. Majd arra a kérdésre keres választ, hogy a nagy társa-dalmi traumák tanulmányozása után tud-e a pszichoanalízis érvényes válaszokkal szolgálni a társadalom mai változásaira. Schmelowszky Ágoston is az interdiszciplináris nézőpont létjogosultságából jut el oda, hogy a politikai indíttatású agressziót pszichoanalitikus szempontból vizsgálja. Nagyívű gondolatmenetét bevezetőnek szánja. A társas és pszichoanalízis cikk-csoportot B. Gáspár Judit dolgozata zárja, aki etikai hevülettel próbálja elhelyezni a hatalom-vágy mind egyéni, mind társadalmi megnyilvánulásait. Cikke méltán kaphatott volna helyet a klinikai írások között is, a hatalom széleskörű etikai, filozófiai, pszichológiai és ezen belül pszichoanalitikus megközelítése miatt azonban úgy véltem, hogy a tanulmány jobban illeszkedik ebbe a csoportba.Némi átmenetet képez e csoport és a következő közt a Fecskó-Grosch szerzőpáros cikke, akik a filmalkotás szerepét vizsgáljak egy súlyosan traumatizált gyereklány filmes próbálkozásaiban. Nézőpontjuk a klinikai és társas határmezsgyéjén mozog, átkötést a pszichobiográfia módszere képez.