Lélekelemzés 2014. október [antikvár]

Kardos Tímea • Szerkesztői előszó Kardos Tímea SZERKESZTŐI ELŐSZÓ A Lélekelemzés őszi számának nyitóképeként két nagy ívű, a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület centenáriumi évfordulójához kapcsolódó, Ferenczi Sándor szellemi örökségével foglalkozó írást szeretnék a tisztelt olvasó figyelmébe ajánlani, melyek Erdélyi Ildikó és Mészáros Judit tollából származnak. Erdélyi Ildikó tanulmányában a Ferenczi-féle kísérletezés és újítás néhány olyan példáját emeli ki, amelyek provokatív erejüknél fogva "szálkák" lehettek az analitikus közösség szemében. A tanulmány bemutatja Ferenczi felfedező szellemének "deviáns" karakterét, melynek talaján a "nyelvzavar", a déjá-vu-jelenség és az okkultizmus, valamint a telepátia iránti érdeklődés motívumai keltek életre, s melyek mindegyike olyan tudományosan is izgalmas kérdést vetnek fel, amelyek kapcsolatban állnak a tudattalan jelenségek kutatásával. Mészáros Judit Ferenczi öröksége — ma című tanulmányának nyitógondolata a felfedezés örömét finom iróniával érzékelteti, mondván: „nem az a kérdés, hogy Ferenczi elméleti, technikai és terápiás kezdeményezéseit miért vette körül halálát követően majd fél évszázados hallgatás - főleg Európában -, hanem az, miért fedezték fel újra". A tanulmány azt járja körül, vajon mit jelent a mai szakemberek számára Ferenczi szemléletmódja, terápiás attitűdje, technikai újításai, amivel előmozdította a modern pszichoanalízis elméleti és terápiás kibontakozását. A tanulmány Ferenc-zit idézve rámutat tévedéseink felismerésének, bizonytalanságaink felvállalásának, analitikus kompetenciánkat fenyegető élményeinkkel való szembesülésünknek fontosságára: arra a felfedező nyitottságra, mely Ferenczit kísérletező kedvvel fordította nemcsak páciensei, hanem önmaga felé is. Az analitikus önvizsgálódás sokrétűségével, a belső állapotok felvállalásának és megjelenítésének lehetőségeivel foglalkozik Lőrincz Zsuzsa Az analitikus szubjektivitása, a kölcsönös analízistől a viszontáttétel közléséig című tanulmánya, melyben a pszichoanalitikus technikát érintő kortárs viták egyikét, a viszontáttételi érzések páciensekkel történő megosztásának problémáját járja körül, mely vita már Ferenczi Sándor „kölcsönös analízis" technikája kapcsán is felvetődött. A tanulmány betekintést nyújt az önfeltárást (self-disclosure) különböző mélységben alkalmazó kortárs analitikusok módszertanába. Szintén Ferenczi Sándor munkásságának és életének utolsó kísérletből, a kölcsönös analízisből kiindulva vezet el minket Pető Katalin előszoba-történeteinek izgalmas tereibe A kölcsönös analízistől az előszoba történetekig című írásában. Eset-vignettáin keresztül érzékletes módon enged betekintést saját belső történéseinek önreflektív 145