Magyar Psychologiai Szemle 1932. január-december [antikvár]

Elnöki megnyitó. (A lélektan és határterületeinek veszteségei a jelentési évben. - A világválság néplélektani okairól.) Irta és a Magyar Psyehologiai Társaságnak 1932. ápr. hó 2-án tartott közgyűlésén elmondotta: BENEDEK LÁSZLÓ.Tisztelt Közgyűlés!Van szerencsém Huzella Tivadar professzor úr őméltóságát körünkben üdvözölni és hálás köszönetünket kifejezni azért az értékes vállalkozásáért, amellyel a biológia és pszichológia kapcsolatairól szóló előadásával ez évi közgyűlésünknek különös értéket ad. Engedjék meg, hogy az ő előadása előtt rámutassak azokra a rendkívül súlyos veszteségekre, amelyek mult közgyűlésünk óta a pszichológiát, illetve annak határterületeit érték. Itt elsősorban kell felemlítenem, hogy 1931. július 27-én a genfi tó mellett fekvő Yvorne-ban az emberi perfekcionizmusnak és az ethicai socialismus"-nak hatalmas előharcosa dőlt ki Forel Agosion-na\. Benne a lélektan, a kriminálpszichológia, az állatlélektan, a társadalom-politika, az etika, a népegészségtan, az agypathológia egyik legkiválóbb művelőjét, önfeledt munkafanatikusát vesztette el. Rendkívüli feladat volna összeállítva vázolni az ő hatalmas életmunkáját, amely neki még életében nemcsak a szorosabb értelemben vett tudományos világban, hanem a társadalom magasabb értelmiségű osztályainak körében is osztatlan elismerést és kivételes tiszteletet juttatott osztályrészül.