Magyar Pszichológiai Szemle 1972/2. [antikvár]

MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLEA MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA PSZICHOLÓGIAI BIZOTTSÁGA ÉS A MAGYAR PSZICHOLÓGIAI TÁRSASÁG FOLYÓIRATAXXIX. KÖTETŰJ SOROZAT 13.1972. 2. SZÁMA MEGERŐSÍTÉSI FUNKCIÓ ORGANIZÁCIÓJÁBAN RÉSZT VEVŐ STRUKTÚRÁK MORFOLÓGIAI SAJÁTSÁGAINAK VIZSGÁLATA*DB. SZABÓ IMREDK. PETER M. MILNERPOTE Élettani IntézeteMcGill Dniveraity, Depart of Psychology,Montreal, CanadaMiután kiderült, hogy elektromos agyi ingerléssel megerősítő hatás létrehozható (Olds és Milner 1954), a kutatók előtt az a feladat állt, hogy meghatározzák azoknak a pontoknak az anatómiai elosztását, ahonnan a jelenség kiváltható. Sajnos azonban túlságosan sok helyről kiválthatónak találták az öningerlési jelenséget, mintsem valamelyik agyterületre ráfoghatnánk, hogy ez a megerősítés primer fókusza. Wetzel (1968) például az intrakraniális öningerléssel foglalkozó irodalom több mint 150 tanulmányát tette elemzés tárgyává az elektromos agyi ingerlés jutalmazó hatásáért felelős anatómiai struktúrák identifikálása céljából. Megállapította, hogy a rendelkezésére álló anyagban csak patkányon 2237 pozitív pontot találtak, és ezek közül 1643-nak a szövettani lokalizációja is megtörtént, sőt 274 fókuszról a szövettani képet ábrázoló fényképet is közölték, mégis az áttekintett anyag csak azt a következtetést engedte meg, hogy az öningerlésért felelős struktúrák identifikálásá-ban az elmúlt több mint 10 éves periódus alatt nagyon kis haladás történt: Öningerlésre vonatkozóan van némi ideganatómiai ismeretünk, de ez nem nagyon hasznavehető. Könnyű öningerlést kapni, de nehéz lokalizálni azt." (293. oldal.)Véleményünk szerint a morfológiailag olyan komplex felépítésű agyterületek esetében, mint a legjobb öningerlési régiókként számon tartott laterális hipotalamusz vagy a középagyi tegmentum, az elektromos ingerlésekkel kiváltott magatartási megnyilvánulásokért felelős anatómiai képletek identifikációs nehézségei abban rejlenek, hogy az ingerlésre használt elektródapólusok helyének pontos ismerete és a pozitív pontok feltérképezése semmiképpen nem lehet elégséges feltétel a vizsgált magatartásért, pl. az intrakraniális öningerlésért felelős struktúrák identifikálásához. Ehhez még olyan további adatokat is kellene gyűjtenünk minden lokalizációs céllal végzett szubkortikális ingerléses kísérletben, melyek arra is következtetni engednek, hogy az ingerelt területen belül morfológiailag milyen sajátságú idegelemek izgatása az esszenciális a vizsgált magatartási válasz létrejöttében: (1) Vajon vékony vagy vastag, myelinizált vagy myelinhüvely nélküli rostok membránján, vagy pedig az elektródapólusok közelében levő sejttesteknek és dendriteknek a trigger zónáin (Eccles szerint ez az iniciális szegmentum és az axonális*A kísérletek a National Research Couneil of Canada pénzügyi támogatásával (APA 66) készültek, amikor Sz. I. az NRC ösztöndíjasaként az MTA kiküldetésében a McGill Egyetem Pszichológiai Tanszékén dolgozott.1 Magyar Pszichológiai Szemle165