Magyar Pszichológiai Szemle 1977/6. [antikvár]

Napjaink magyar pszichológiájának hiányos és korlátozott az önmagára vonatkozó történeti tudata. Ennek csupán egyik oka az, hogy hazánkban jószerivel semmifajta pszichológiatörténeti kutatás nem folyik. Ez a tény - bármiként szemléljük is - mindenképpen különösnek ítélhető, és alighanem egyedülálló. A hazai pszichológiai kutatás és gyakorlat sajátos jelenidejűségben él és fejlődik: kevéssé kapcsolódik akár igenlően, akár kritikusan önnön történeti múltjához, tudománytörténeti előzményeinek tanulságokban gazdag tradícióihoz. Nem kívánjuk túlbecsülni e tény következményeit, de aggálytalanul sem térhetünk napirendre felette. Nem csak azért, mert ezáltal fontos elméleti és gyakorlati tapasztalatoktól fosztjuk meg magunkat, s mert teret engedünk különböző előjelű legendáknak. Történeti tudata híján egyetlen tudomány sem vívhatja ki magának a "nemzeti tudomány" rangját. Ez utóbbin nem értünk egyebet, mint a szóban forgó tudomány művelésének korszakokon átívelő történeti folytonosságát és szerves kapcsolatát azzal a történeti-társadalmi környezettel, amelynek viszonyai között létrejött és fejlődött, s amelynek alakításában a maga módján és a maga eszközeivel így vagy úgy közreműködött.