Magyar Pszichológiai Szemle 1991/2. [antikvár]

Részlet: Egy nagyobb vizsgálat keretébe illesztve egy speciális orvoscsoport nézeteit vizsgáltuk annak kapcsán, hogy alapellátásban dolgozó orvosok jelentkeztek az újonnan létesített hároméves pszichoterápiás képzésre. A pszichoterápia jelenlegi hazai helyzetében - félúton a pszicho-boom következtében előállott túlkínálat és a társadalmi igények nyomán kialakult szűkös kapacitás között, a módszert és ennek követőit illető egész társadalmi megítélési bizonytalanság kellős közepén - azt találtuk, hogy a körzeti orvosok merőben magánérdeklődésből, de szakmai indokkal vállalkoztak egy új képesítés megszerzésére. Nem egzisztenciális, hanem érzelmi s főként affiliációs motívumok késztették őket a továbbtanulásra. Egy beépített társadalmi konfliktus - sok beteg fordul hozzájuk pszichoterápiás igénnyel, nincs ennek kielégítésére megfelelő kompetenciájuk, de nem is nagyon lehet a beteget továbbküldeni, mert idegenkedik a pszichoterápiától, s nem is nagyon van hova küldeni - megoldására ezek az orvosok kapcsolatot keresnek a pszichiáterekkel, pszichoterapeutákkal. Ez a döntés azonban természetszerűleg kihat az értékekre, attitűdökre, az orvosok szakmai énképére: a megváltozott vagy éppen változó szociális identitást helyreállító, egyensúlyozó mechanizmusok lépnek be. Az eddigi referencia csoport (a hagyományos orvosok) helyét felváltja egy másik csoport (a pszichoterapeutáké), s ez utóbbi szociálpszichológiai szempontból "a másik csoport"-ként működik. Skáláinkkal e csoportváltást kísérő attitűdöket vizsgáltuk. Az eredmények azt mutatják, hogy az alapellátásban dolgozó orvosok számára felértékelődnek az új csoport jellemzői, felértékelődik a pszichoterápia társadalmi kívánatossága, míg a csoport belső ellentmondásai, a markáns különbségek még kevéssé érzékelhetők. Az Orvostovábbképző Egyetem keretei között újfajta pszichoterápiás képzés indult meg 1987-ben. A hároméves ciklus alatt a jelentkezők két típusú képzési forma közül választhatnak. A szabadon választott programok egy kétéves és egy egyéves, különböző helyeken történő képzést jelentenek, a kötöttek esetében egy intézmény lát el elméleti, tanulmányi és szupervíziós funkciókat. Ez utóbbiak egyike a KÁK Pszichoterápiás Osztályon szervezett hároméves komplex képzés az alapellátásban dolgozó orvosok számára.