Mindennapi pszichológia 2019. április-május [antikvár]

Részlet: Mihez kezdjünk szülőként erős negatív érzéseinkkel? A vécében sírdogálástól az otthonról elrohanáson át széles a lehetőségek skálája azok számára, akik nem akarják, hogy gyermekük ilyen szélsőséges állapotban lássa őket. Aggódnak ugyanis, hogy ezzel árthatnak neki - és nem is teljesen alaptalanul. A gyerekek - különösen kisebb korukban - hajlamosak önmagukat okolni a szülő legkülönbözőbb kellemetlen érzelmi állapotáért. Azt hihetik, ők tettek vagy mulasztottak el valamit, aminek következménye a szülő levertsége, aggodalma, haragja. De ha ez mégsem így történik, érzékeny empatikus képességük, "antennáik" segítségével az általunk megélt érzelem várhatóan így is "átragad" rájuk, még ha nem is értik az okát. Mások ezzel szemben azt képviselik, hogy csak úgy lehetünk hitelesek szülőként, úgy segíthetjük gyermekeinket, hogy később ők is képesek legyenek megfelelően kezelni intenzív érzelmi állapotaikat, ha nem fosztjuk meg őket attól, hogy lássanak bennünket is megküzdeni azokkal.