Nemzetközi Grafológiai Szemle 2003-2004/1. [antikvár]

Részlet a könyvből:Ha a kézírásunk "a lélek tükre", akkor miért ne mutatná meg a megbocsátó képességünket is? Pszichoterápiai munkám során, amelyet olyan emberek között végzek, akik valamilyen súlyos, ún. felejthetetlen erőszakos cselekményt követtek el, arra a felismerésre jutottam, hogy ezek az emberek különlegesen nagy szkepticizmussal rendelkeznek. Vagyis, ha valaki olyan személynek tapasztalja meg önmagát, akinek nem lehet megbocsátani, akkor valószínű, hogy ő sem nem tud megbocsátani másnak. A következmény katasztrofális lehet mind az erőszakot elszenvedő, mint az azt elkövető számára. Éppen úgy, ahogyan az a gyermek, akit a szülei megbízhatatlannak címkéznek, gyakran híján lesz az igazságérzetnek, és olyan antiszociális cselekedeteket hajthat végre, amelyeket a felnőttek megbocsáthatatlannak ítélnek. A végzetes jelenségek pszichológiai alapokra vezethetőek.