Pszichodráma 2018. tavasz [antikvár]

A pszichodráma-játék is az életliosszig tartó tanulás fontos eleme Interjú Frenkl Sylviával A decentrálástól a szerepcseréig Hol lehetett lélektant tanulni az ötvenes években? Miért a szerepcsere a világbéke egyik alappillére? Miért van szükség újra és újra önismeretre? Ha nincs rögtön katarzis, akkor mi van? Miért fontos az együttműködés és az új jelenségekre való nyitottság az Egyesületben? Miért kulcsfontosságú a gyerekdráma népszerűsítése az egész társadalom jobb léte szempontjából? Mindezen kérdésekre keressük a választ e számunk nyitó interjújában. - Hogyan lett hivatásod a pszichológia, a lélek tudománya? Az én korosztályom a gimnázium negyedik osztályában tanult lélektant, ez igen messze volt a klinikus gondolkodástól, de azért lélektan volt. Egy helyes, fiatal tanárnő tanította, ugyanakkor az Eötvös Loránd Tudományegyetemen még elég hosszú ideig nem volt pszichológus képzés, csak tanárképzés. A pszichológiát tantárgyként lehetett felvenni valami mellett. Ügy éreztem, hogy semmiképpen sem leszek pedagógus, mert borzalmasan unalmasnak tartottam többször ugyanazt elmondani, így tehát nem merült fel, hogy valami mellett tanulom a pszichológiát, mivel nem akartam tanítani. Az érettségi után, 1959-ben jogra jelentkeztem, nem vettek fel különböző okok miatt, és emlékszem, amikor 1963-ban először jelent meg a felvételi tájékoztatóban, hogy klinikai pszichológusnaklehet jelentkezni, azt mondtam magamnak: Ez az! Csak esti tagozat indult, megfelelő munkakörben dolgozók számára. Ide felvettek, és igy 1963-ban kezdtem el a szakot. Hogy mikor indult el bennem az érdeklődés, nos, azt gondolom, hogy a kamaszkorban. A kamaszkor sok megválaszolaüan kérdése, vágyai, félelmei, szorongásai, amiben én eléggé egyedül voltam valószínűleg ez erős, noha nem tudatos indítéka lehetett a pályaválasztásomnak. Most is előttem van az az örömteli pillanat, amikor a felvételi szakok között olvastam, hogy indul klinikai pszichológia képzés. - Melyik gimnáziumban tanítottak lélektant? Tudomásom szerint akkoriban ez a tárgy enyhén szólva nem volt népszerű.