Pszichológia 1992/2. [antikvár]

Részlet a könyvből:INFORMÁCIÓFELDOLGOZÁS SZAVANKÉNTI ÉSFOLYAMATOS SZÖVEGOLVASÁSKORA pszichológiai olvasáskutatás egyik legnagyobb tétje az, vajon sikerül-ekimutatni, hogy a fixációk helyének és időtartamának ismerete segít feltárni az olvasott szöveg megértésének információfeldolgozási folyamatát.Az olvasáskutatás körében végzett kísérletek egy része a fíxáció alattiészlelési terjedelem felmérését célozta (McCONKIE és RAYNER, 1975,1976; RAYNER, 1975, 1978; RAYNER és BERTERA, 1979). A többnyirea mozgó ablak" eljárást, illetve ennek különböző változatait alkalmazó vizsgálatok kimutatták (részletesen lásd MARTON, 1986, 1990a), hogy a kísérleti személyek a fíxáció középpontjától jobb irányban mintegy hét betűhely távolságból, míg bal irányban csak négy pozíciónyi területről ismerik fel a betűket Ezzel szemben a szó egészleges alakja, főképpen a hossza, 10-15 pozíciónyi messzeségből is hat még az olvasási teljesítményre. Utóbb a szerzőkazt is megállapították, hogy a fíxáció észlelési terjedelmét a nyelvi előfeszítés(priming) ugyancsak befolyásolja: az erős elővételezés növeli a percepciósterjedelmet (McCONKIE, 1983; EHRLICH, 1983).Számos kísérletben elemezték: milyen tényezők határozzák meg aszakkádikus szemmozgások hosszát, azaz a (következő) fíxáció helyét. Afíxáció helyének kikeresésében a szerzők elsősorban a fizikai típusú ingerváltozók szerepét hangsúlyozták. Eszerint olvasáskor a szakkád nagyságáta fíxációtól jobbra eső, perifériás látással már megragadható (egy vagykét) szó határozza meg (RAYNER, 1979; O'REGAN, 1980; HOCHBERG, 1970).