Református Szemle 2005. július-augusztus [antikvár]

THEOLOGIA BIBLICA Szécsi József Budapest (ORZSE-MTA Zsidó Vallástudományi Kutatócsoport) Imádság böjttel—Tipoaeuxil liexá vriaxeíaí; Tóbiás 12,8 1. Az ima 1. A s^ó etimológiája ATtpoaeóxoftai jelentése; imádkozni, könyörögni. Az síixonat jelentése: kémi, megfogadni. Az eűzií magát az imát, az imádságot mint fogadalmat jelöH, míg a TcpoaEUXií az imára vonatkozik. Az eöxonav terminus technikus az istenség megszóKtására. A szó jelentése kiterjed mindarra, amit a megszólítás szorosan tartalmaz: kérni, könyörögni, valaminek szentelni magát. A kérés, könyörgés fogadalma magában foglalja az imádságot, de az alapjelentésből kiolvasható a dicsőít, dicsekszik és bizonygat tartalom is. 2. A^ antik kor Az ókori ember vagy egymagában, vagy áldozatok és adományok felajánlásakor imádkozott. Az imádkozó, akinek rituálisan tisztának kellett lennie, két nyitott tenyerét az ég vagy az istenség kultikus képe felé emelte. Az istenség megszólítása után következett az imádkozó kérése, olykor pedig fogadalma is, melyet a kérés teljesítése végett tett. A görögök nem ismertek hagyományosan megszabott imaformulákat, legfeljebb ismédődő imafordulatokat használtak egy-egy istennek mondott könyörgésben. A rómaiak szigorúan kötött imádságokat mondtak, és minden imádságuk kezdetén Janust és Jupitert szólították meg először. A profán görögben az ima gyakran kapcsolódott össze az áldozattal, hogy kieszközölje az istenek jóindulatát, és hogy ez által minden harmóniában, összhangban történjék. A szó már a mükénéi görögben is fellelhető. Kezdetben a jóság külső képe is hozzátartozott a szóhoz. A későbbiekben, így pl. a tragédiák íróinál, ez a szellemi és erkölcsi értékekre vonatkozott.' Aeschylus óta a 7cpocTeüxO|iai., illetve eűxonat jelentése egyrészt imádkozásra, másrészt a fogadalomtételre is vonatkozik. A Dicséretek ^üjteményes könyve című irat (Kr.e. 257) szerint fogadalmat jelent (III, 6713,10).2 A feliratos bizonyítékok csak későbbiek {Dicséretek Gyűjteményes Könyve, I, 3740). A szó jelentéséből egyértelműen hiányzik a meghallgattatás bizonyossága. A hellenisztikus misztériumok jámbor gyakorlata megélhette az imádást az imádságban, az istenség közelében, azonban ritkán adatott meg az „istenlátás" csticspontja. Az imádkozó igencsak földi dolgokra W' ' Vö. Aeschylus; Choephori. 140.; Euripides: Medea. 635. 2 npoaeo^áfjevoc; Sé aÜToi, éáv (je uytactt], 5ióti öto(íévcű