Református Szemle 2006. május-június [antikvár]

THEOLOGIA BIBLICA J. Hoftijzer A bibliai héber és arám nyelv 11. AZ ARÁM NYELV Az ószövetségben kevés helyen találunk arám részeket. Ezek a versek a következők: IMóz 31,47 (ajákob felállította kőrakás nevében összekapcsolódó két szó: Gal-'Éd.); Jer 10,11; Ezsd 4,8-6 és 7,12-26; Dán 2,47-7,28. IMÓz 31,47 és |er 10,11 kivételével ezek mind olvan szövegrészek, amelveket a fogságra vitel után, tehát Kr. e. a 6. évszázadot követő időben !eg)'eztek le. Nem véletlen, hog\- ezeket az arám szövegrészek ilyen későn keletkeztek. Ez azzal függ össze, hog)' tudniillik az arám nvelv leginkább a perzsa korszakban hatott a közel-keleti térségre. Az arámi kb. ICr. e. 700-tól lett Közel-Kelet diplomáciai és kereskedelmi nyelve, széleskörű elterjedésének csúcspontja pedig a perzsa korra tehető. Ezt az arámit nevezték és nevezik biwdalmi arámnzk. (Ezzel a né\'\'el különböztetjük meg azoktól a különféle arámi nyelvektől, illen-e dialektusoktól, amelyeket korábbi vag)' pedig későbbi korokban beszéltek. Maga az arámi ug\'anis nem eg\'eden nyelvet jelöl, hanem eg\-egész nyelvcsoportot.) Az arámi egják neves kutatója, Franz Rosenthal azt állítja, hog)' az ótestamentumi arám nyelv igen-igen hasonh't a hivatalos (perzsa) iratokban használt birodalmi arámihoz. Ilyen értelemben tulajdonképpen félrevezető, ha az ószövetségi arám nyelvet bibliai aráumsk nevezzük. Ez a megjelölés ugj'anis azt érzékelteti, hog)' a bibliai arám külön nyelvi jelleggel és belső eg}'séggel bír, ami pedig nem áll. De ugj'aníg)' kifogásolható a birodalmi arám megnevezés is. Legutóbb Jonas C. Greenfield fejtette ki, hog\' az úg^mevezett birodalmi arám szövegek nyelvezete nem is annyira eg^'séges, mint amilyennek eddig képzelték. Ugj'anis szerinte tényleg létezett egj' birodalmi nyelv, amely különösen a perzsa korszakban bírt nag}' jelentősséggel; viszont sok szerző nem tudta függetleníteni magát az általa beszélt, sajátos arám dialektustól, úgj'hog}' nag5'on sok iratban nem a „tiszta" birodalmi arám olvasható. Valószínű, hog\' Greenfield meglátása a helytálló. Jól példázzák ezt az Eg}'iptomban felfedezett és az 1970-es években közzétett hermopoliszi papiruszok. Ámbár a perzsa korszakban keletkeztek, azaz Kr. e. az 5. század második felében, a szövegek arám nyelvezete olyan sok sajátos vonást mutat, hog}' szerzőik saját dialektusának hatását semmiképpen sem lehet elvitatni. Ezekhez képest a szintén egyiptomi eredetű és híres elephantinei papiruszok (Kr. e. 5. század) sokkal inkább beleilleszkednek a hivatalos birodalmi arám kereteibe. De itt-ott még ezek az iratok is olyan sok sajátos vonást mutatnak, hog}- még ezeket a sajátos vonásokat is csak eg\' másik arám dialektus hatásával lehet magj'arázni. Ug)' néz ki, tehát, hogj' nem beszélhetünk eg)' olyan hivatalos arám nyelvről, amely eg\' adott időszakaszban általános érvénnyel bírt volna, s amely vissza- ' A fordítás forrása: Hcbreeuws cn Aramces als bijbcltalen. In: Bijbds híiiidlmk, Deel 1 door Dr. M. A. Beek, Dr. B. Van Eideren, Dr. H. |, Franken, Dr. C. H. J. Hoftijzer, Dr. J. C. De Moor, Dr. G. Mussies, Drs.J. H. Negenman, Dr. K. Roubos f, Dr.J. Smit Sibinga, De. E. Tov cn Dr. K. R. \'eenhof. De wereld van de Bijbel. Uitgevermaatschappij J. H. Kok - Kampen 1981. 173-200.