Református Szemle 2007. május-június [antikvár]

El "1 /y / Joszo A Kefom/átus szemle 100. évfolyamának 3. száma, metyben ezennel szisztematikus teológusaink sorakoznak fel, ugj'anolyan módon állt össze, akárcsak az előző kettő: a biblikus, majd a gj-akorlari. Amikor a jubileumi évre szövögettük terveinket, felmerült a tematikus számok lehetősége is. Ezt azonban elvetettük. Elsősorban nem is amiatt, hog)' az ilyen jellegű számok összeállítása eg)'részt hosszabb időt igényel, másrészt pedig szűkebb teret -és nag\'obb feladatot is - róhat a szerzőkre. Hanem azért, mert fontosabbnak tekintettük felmérni, hog)- a Református Szemle táborának erdélyi tagjai milyen témakörökkel foglalkoznak szakonként. Vagjis azt kívánjuk tükrözni: milyen tárg^'körökre és kérdésekre irámoil az erdéhi teológiai munka? Igj' hát szabadságot adtunk a rendszeres teológiában jeleskedő teológustársainknak és szerzőinknek is, és szintén azzal fordulmnk feléjük, hogy tanulmányaik tárg}-át olyan témakörökből válasszák, amelyek a legközelebb áUnak hozzájuk, illeve abból adjanak ízelítőt szaklapunknak és az olvasóknak, amivel éppen foglalkoznak. Első három számunk — Istennek hála — jubileumi tanulmánykötetté dagadt, s úgj' néz ki, ugj'anilj-en terjedelmes lesz a negj'edik, historikus szám is, ha nem terjedelmesebb. Mert az egyháztörténelem nálunk, mint látjuk is, valóságos reneszánszát éli. Ha átfutjuk rendszeres teológiai számunk tartalomjegj'zékét, azonnal szembetűnik, hogy az első két írás Kálvin és Zwingli reformátori örökségéből ad ízelítőt. De utánuk jelentős számban sorakoznak olyan tanulmányok, amelyek reformátorok előtti tradíciókat elevenítenek fel, illetve kutatják a jelen számára. Ez az érdeklődés pedig szintén a reformátorok örökségének mondható, ug3'anis közismert ilyen irányú érdeklődésük és tájékozódásuk. A mélyebbre njoHó és patrisztikus gyökerek kutatása azért is örvendetes erdélyi viszonylatban, mert ezen a téren, ahol az ortodox, római katolikus, illetve a n5'ugat-európai (angol, német francia) és amerikai teológusok jeleskednek, az elmúlt évtizedekben elenyészően kevés mdományos eredmén}t mdmnk felmutatni. Itt nincs szándékunkban kitérni e szám teljes tartalmára, és végső következtetéseket sem akamnk levonni; csupán jelezni kívánjuk azt, ami számunkra is feltűnt. Egyebek mellett azt, hog3' - eg}TOástól fuggedenül - több szerzőnk is a 19., illetve a 20. századi örökségünkből elevem'tenek fel és értelmeznek újra jelentős személyektől fennmaradt értékeket (Köteles Sámuel, Sorén Aabye Kierkegaard, Karl Barth, Kornelis Heiko Miskotte) njilván azért is, hogj' áthag^'ományozzák azokat a mostani nemzedékeknek. Az előző számban már kinyilvám'tottuk azt az óhajunkat, hogy szereménk ízelítőt adni azokból az irodalmi és művészi értékeléaő\ is, melyeket szolgatársaink a mdományos és gyülekezeti munka mellett alkomak. Tehát ilyen vonatkozásban is várjuk munkatársaink, lelkésztársaink közreműködését. Vámnk ugyanakkor olyan anekdotákat is, amelyek neves teológusaink nevéhez fűződnek, vagy amelyek néhai lelkipásztorok habimsát, illetve a velük megesett humoros jeleneteket örökítik meg. Ezek mellett még várjuk olvasóink észrevételeit, kritikáit, elvárásait és óhajait a 'Református Szemlével kapcsolatban. Végül: ezennel is hálás köszönetet mondunk mindenkinek, aki tanulmányt, könj-v-ismertetést, híranyagot küldött első három számunkba. A főszerkesztő