Sapientiana 2010/1. [antikvár]

TANULMÁNYOK Sapientiana 4 (2011/1) 1-5. Joseph Ratzinger (XVI. Benedek) John Henry Newman - az Egyház egyik nagy tanítója Előreláthatólag 2010. szeptember 19-én XVI. Benedek pápa nagy-britanniai látogatása utolsó napján boldoggá avatja Neiuman bíborost (1801-1890) Coventryben. Különleges eseménynek számít, hogy a Szentatya személyesen vezeti majd a szertartást, hiszen az utóbbi években már - épp az ő kezdeményezésére - az illetékes helyi egyház vezetője szokta végezni, egy pápai küldött jelenlétében. Am, mint ismeretes, Benedek pápa különösképpen tiszteli Newman bíborost, aki 1845-ben az anglikán egyházból a Katolikus Egyházhoz csatlakozott. Ennek alkalmából tesszük közzé Joseph Ratzinger — akkor még bíboros — rövid előadását, amelyet 1990-ben Neívman halálának századik évfordulóján a „Newman Barátainak Központja" által szervezett szimpóziumon tartott Rómában. E Newman-szimpózium harmadik s egyben utolsó napját arra szenteljük, hogy megvizsgáljuk Newman alakjának és életművének a hatását, előbb a saját korában — száz évvel ezelőtt —, aztán pedig a mai teológiában. Nem érzem magam illetékesnek, hogy John Henry New^mannek akár az alakjáról, akár az életművéről beszéljek, de talán érdekes lehet, ha röviden elmondom, hogyan találkoztam én magam Newmannel. Ez ugyanis visszatükröz valamit abból, hogy mennyire időszerű ez a nagy angol teológus korunk szellemi és spirituális közegében. Amikor 1946-ban elkezdhettem teológiai tanulmányaimat a freisingi egyházmegyének a háborús megpróbáltatások után végre újra megnyílt szemináriumában, csoportunk prefektusának éppen egy olyan idősebb szeminaristát jelöltek ki, Alfréd Lappiét, aki már a háború kitörése előtt elkezdett dolgozni doktori disszertációján Newman lelkiismeretre vonatkozó tanításáról. Katonai szolgálatának évei alatt sem feledkezett meg a témájáról, de akkor új lelkesedéssel és erőbedobással kezdett újra foglalkozni vele. Kezdettől fogva személyes barátság kötött össze bennünket, melynek középpontjában nagy filozófiai és teológiai kérdések álltak. Magától értődőén Newman állandóan jelen volt eszmecseréinkben. Alfréd Lápple 1952-ben tette közzé disszertációját DerEinzelne