Galaktika 326. [antikvár]

19 Nick alig másfél óra alatt ért vissza a Hope Valley útra. Ahogy elballagott a bank előtt, amely már nem őrizte egyetlen fillérjét sem, jól megnézte a teljes roham felszerelésbe öltözött nemzeti gárdistát, ahogy elküldözgette az embereket a bankautomatától melyre egy kézzel írott cetlit is ragasztottak: "Nem működik." - Ez egy szemét hazugság! - visította egy nő. Könnyek peregtek végig az arcán, és az ATM- kártyáját odatolta a gárdista orra elé. - Semmi baja annak a gépnek, csak azok a kapzsi gazemberek kikapcsolták! - A gárdista arca rezzenéstelen maradt az arcvédő pleximaszk mögött, de a testtartásából messziről látszott, hogy nagyon is ideges. Nick elfordította a tekintetét. Az a két húszdolláros szinte feszítette belülről a zsebét. Már-már teljesen hatalmába kerítette az az érzés, hogy a legjobb volna mind a negyven dollárt elverni cukorkákra, lufikra és mindenféle játékszerekre. A felnőttlét szinte elviselhetetlen teher volt számára. Az volna a legjobb, gondolta, ha valaki kézen fogná, és jól elnadrágolná, vagy elmagyarázná neki, hogy nem lesz itt semmi baj.