Galaktika XL 369. [antikvár]

Karaiiiéiibaii a hel.^ cm[ (vigyázat, a nyugalom megzavarására ^ alkalmas szöveg)CflLnKTIRßÉHses és íT-imava^369VAfiGAS/eloiSÁNDOR---ROMÁNKiiliKolA SCI-FI LEGJAVAígy visszatekintve ez az év mintha semmi másról nem szólt volna, mint a vírusparáról. Minden másról is csak ehhez viszonyítva beszéltünk. Ehhez képest pozícionáltuk még a lazításkor is a nyári programjainkat, ehhez képest kellett gyereket nevelni, orvoshoz járni, de még bevásárolni is. Nem csoda, hogy mindenki feszültebb és idegesebb a szokásosnál.Erre pedig a legjobb gyógymód (ha már egyelőre más nincs) a nevetés. Én a magam részéről például kimondottan gyötrődtem a maszk miatt. Minden pillanatban meg akartam fulladni,folyamatosan olyan légszomjjal küszködtem, mint Darth Vader a sisakja alatt. Aztán elkezdtem rájátszani. Időnként, ha valaki a több szűrőrétegen át nem értette meg elsőre, mit mondtam, azzal vészjósló hangon közöltem: Én vagyok az apád." Egy kozmetikai bolt eladóját meg azzal leptem meg, hogy szívesen lecserélném jelenlegi maszkomat egy uborkás maszk" nevű termékre, de nem találom a kötőjét.A tavaszi első hullám alatt arra is rá kellett jönnöm, hogy a dinoszauruszok valószínűleg azért haltak ki, mert valaki fölvásárolta előlük az összes vécépapírt és élesztőt. Gyakran megkísértett az a gondolat is, hogy valamelyik üzlet pénztáránál fizetés helyett azt mondom: Csak semmi cicó, nálam van a slukker!", és én lépek meg a kassza tartalmával. No de vajon hányan emlékeznek még a mai pénztárosok közül Woody Allén halhatatlan klasszikusára?Erről eszembe jut egy másik rablós vicc, amit a neten olvastam: Maszkos férfi lép be a bankba, mire kitör a sikoltozás. A férfi megnyugtatóan int. Nyugi, nincs semmi bajom, csak kirabolni jöttem a kócerájt."-Szóval a lényeg az, egy pillanatra se felejtsük el, akár horgolt csipketerítőt hordunk az arcunk előtt, akár MU-sálat (copyright Szélesi-Fonyódi), akár hegesztömaszkot, akár valami értelmesebbet, hogy mi vagyunk a kemény mag. A tízmillió útonálló országa lettünk, de nehogy azt higgyük, a határokon túl jobb. Persze hiába is hinnénk, úgyis lezárják őket. Ez itt a vesztegzár a mi életünk Grand Hoteljében.De nem szeretném elbagatellizálni a helyzetet, csak rá akartam mutatni, hogy az összezártságot könnyebb elviselni vidám társaságban. És hát mi valójában mind szuperhősök vagyunk, akik megpróbáljuk megőrizni hétköznapi életünknek legalább a látszatát, és kitartóan intézzük ügyeinket, vásárolunk a családnak és végezzük munkánkat, történjen körülöttünk bármi.Csak azt remélem, jövő húsvétkor már nem fertőtlenítőszerrel kell majd locsolkodni.Németh Attila irodalmi szerkesztő