Labdarúgás 1963-64. január-december [antikvár]

FEJLESSZÜK ALAPSPORTTÁ A LABDARÚGÁST Néhány héttel ezelőtt egy amerikai folyóiratban érdekes cikket olvastam a base-ball (ejtsd béjz-boll-nak. A szerk.) nevű sportág rendkívüli népszerűségéről és nagy pedagógiai hatásáról az Egyesült Államok ifjúságának körében. Bár a cikk bőven ecsetelte a gyerekek base-ball kultuszának egészségtelen kinövéseit is, mégis a cikk alapján ismételten nyilvánvalóvá lett számomra, hogy ez a sportág az Egyesült Államokban nemcsak népszerűségben nőtte túl a többi sportágat, hanem jelentőségében is szinte a sportág elnevezés fölé emelkedett. Annak idején Rómában, az olimpiai játékok során számtalan kiváló amerikai sportembertől hallottam közvetve, hogy kitűnő általános fizikai felkészültségét a base-ball játék során szerezte. A base-ball volt a kezdete és megalapozója nem egy amerikai atléta, ökölvívó, birkózó, teniszező, súlyemelő és más sportágbeli versenyző sikerének. Ez a nálunk teljesen ismeretlen sportág körülbelül olyan népszerű az Egyesült Államokban és a kultúrhatása alatt álló területeken, mint Magyarországon és az európai országok többségében a labdarúgás. Ahogy nálunk a íiúgyerekek többsége első sportélményeit a labdarúgáson keresztül nyeri, úgy lelkesedik az amerikai gyerek a base-baU iránt, gyűjti a neves base-ball játékosnak fényképét és vágyainak netovábbja egy base-ball felszerelés. Népszerűségét illetőleg sok tehát a hasonlóság a két sportág között. A két földrész sportéletében betöltött helyét és szerepét illetőleg azonban majdnem akkorák a különbségek is. A base-ball az amerikai sportéletben betölti az úgynevezett alapsport szerepét is, tehát túlmenőleg azon, hogy a fiatalok millióit hódítja meg magának, hagyományainál és szervezettségénél fogva olyan általános fizikai alapkí^zést is ad űzőinek, ami alkalmassá teszi őket később a más sportágakban való gyors specializálódásra és kiváló eredmények elérésére. Sajnos a futball nem tölti be ugyanezt a szerepet Európában. Pedig vonzóereje legalább akkora, mint a base-ball-é az Egyesült Államokban, milliók előtt nyitja meg a sporthoz vezető kapukat, és nálunk sem ritkaság, hogy a labdarúgás csak az első lépcsőfok egy-egy sportkarrier kialakulásában. De nem ad általános fizikai alap^ líépzést! Fakad ez a különbség elsősorban a két sportág követelményeinek és szabályainak lényeges eltéréséből. A base-ball, bár a labda- játékok nagy családjába tartozik, sok tekintetben teljesen elüt a fut-balltól. Kevesebb benne a játékos elem, és sokkal több a fizikai követelmény. Emlékeztet egy kissé a nálunk lassan teljesen feledésbe menő, régi méta nevű játékra. A két csapat tagjai nem állnak közvetlen harcban egymással, hanem a labda dobása, elütése, illetve elkapása és pontos passzolással a megadott területre való juttatása közben bizonyos futóteljesítményeket kell végrehajtaniuk. Nagy szerep jut tehát ebben a játékban a fizikai erőnek, a gyorsaságnak, a ruganyosságnak és a kitartásnak, viszonylag kevesebb a technikai felkészültségnek és aránytalanul kevesebb az egyéni ötletességnek. A base-ball tehát már követelményeinél fogva rákényszeríti hódolóit, hogy sokat törődjenek általános fizikai fejlődésükkel. Ezért vált alkalmassá ez a sportág az Egyesült Államokban a? alapsport szerepére. Nálunk ilyen sportág jelenleg nincs. Pedig, hogy mennyire szük.ws lenne rá, azt a sportemberek tudják a legjobban, akik az utánpótlás felkutatásával és nevelésével foglalkoznak a különböző sportágakban. Utánpótlásgondjaink vizsgálatakor állandóan visszatérő panasz, hogy a specializálódáskor, azaz a végleges sportág kiválasztásakor a fiatalok túlnyomó többsége fizikailag nem elég sokoldalúan fejlett. Nem véletlen az sem, hogy a felszabadulás óta elsősorban az atlétika és a torna népszerűsítésére fordított hatalmas erőkifejtéssel, valamint a komplex jelvényszerző rendszerek alkalmazásával sportvezetésünk éppen ezt a hiányt igyekezett pótolni, ma már nyíltan beismerhetjük — kellő eredmény nélkül. A base-ball amerikai és a futball hazai népszerűsége közötti hasonlóság adta az ötletet, hogy vajon nem lehetne-e a base-ballhoz hasonlóan nálunk á labdarúgást igazi alapsporttá fejleszteni? Ugy hiszem, lehetne! Semmi más nem kellene hozzá, mint az ifjúság labdarúgó oktatásának é.s versenyeztetésének szervezettségét fokozni, s ennek során olyan versenyzési követelményeket is támasztani, ami az általános és sokoldalú fizikai felkészülést elkerülhetetlenül szükségessé teszi. Például ki lehetne mondani — előbb serdülőkorig, majd mikor az így induló serdülők már ifjúságiakká lesznek, ifjúsági korig bezárólag —, hogy a mérkőzések keretében a két csapat tagjainak bizonyos, a körülményekhez alkalmazott atlétikai versenyszámokban is össze kell mérniük erejüket (futás, ugrás, dobás) és ezek eredménye beleszá- mít a bajnoki helyezés nieghatározj-Sába. Talán a legcélszerűbb az lenne, ha e korcsoportok bajnokságain az azonos pontszámot elérő csapatok között nem a gólarány, hanem a kiegészítő számokban szerzett pontok döntenének. Sőt azt is meg lehetne próbálni, hogy a döntetlenre alakult mérkőzések esetén az a csapat kapja a két pontot, amelynek tagjai jobban szerepeltek a kiegészítő számokban. Mindehhez természetesen társulnia kellene egy, a fiatal labdarúgók oktatását korszerű módon tár^aló és az általános fizikai felkészítés igényét is figyelembe vevő, nagyon egyszerű megfogalmazású és praktikus módszertani munkának (ebben a korban a gyerekek rendkívül fogékonyak minden technikai művelet elsajátítására), amelynek alapján a kölyök és serdülőcsapatokkal foglalkozó társadalmi edzők — bizonyos vagyok benne, hogy a tapasztalt sportemberek közül mindenütt nagyon sokan, örömmel vállalkoznának erre a szép feladatra — a testnevelő tanárok és a vándqredzők irányítása mellett igen eredményes munkát tudnának végezni. Nem hiszem, hogy a követelmények ilyen jellegű bővítése lényegesen csökkentené az ifjúság körében a labdarúgás iránti érdeklődést. A futball sportbéli értékét viszont rendkívüli módon fokozná. Ahogy az amerikai alsófokú iskolákban a testnevelés főként a base-ball-on alapul, és ahogyan ott az osztályok és az iskolák közötti rendszeres bajnokságok az iskolák sportéletének tanulók, tanárok és szülők többsége által széles körben támogatott bázisai, úgy lehetne a követelményeiben kibővített, edzéseiben nagyobb igényű és sokoldalúbb labdarúgás nálunk az iskolai sportélet legszilárdabb pillére. Az ily módon korszerűsített labdarúgás néhány év alatt beláthatatlan távlatokat nyitna meg az ifjúság testi nevelésében. Az utánpótlás sokszor soványan csörgedező patakját szélesen hömpölygő folyammá duzzasz-taná, amelyből könnyen meríthetne a sportág túlnyomó többsége, elsősorban maga a labdarúgás, amely nemcsak sokkal szélesebb és szilárdabb alapra támaszkodhatna, hanem a korszerű felkészülés igényéhez és módszereihez már gyermekkorban hozzászokott labdarúgók felnövekvésével végre túljuthatna mai általános nevelési és edzésrendszerbeli válságán. Ardai Aladár