Labdarúgás 1988. január [antikvár]

Sass János - a mindenesúgy hozta a véletlen, hogy a mögöttem lévő ülésen foglalt helyet december 10-én a TU 154-es fedélzetén Sass János. Jöttünk haza az év leg-botrányosabb kupamérkőzéséről Athénből. Kicsit sápadt volt. Nem tudtam pontosan mitől. Az Idegességtől (valljuk be azért mindenki tart kicsit a repülőúttól), a fáradtságtól (hajnali három órakor volt az ébresztő az út előtt) vagy netán a méregtől, hogy a budapesti 5-2-re jött a kinti 1-5.Sass óriási lend ülettel viszi el a labdát Kajdy(csíkos mezben) elől Lovas Albert felvételeNem áiom volt - Icis BalázsBérczy Balázs számára bizonyára emlékezetesdátum marad 1987. november 18-a. Ekkor ölthette magára a válogatott címeres trikóját. Garami József szövetségi kapitány már akkor gondolt a 21 éves játékos szerepeltetésére, amikor szeptemberben megbízottként a válogatott élére került. A sérülés azonban közbeszólt, így Balázsnak két hónapot kellett várnia arra a pillanatra, amely valamennyi labdarúgó álma.A PMSC középpályása számára viszont az örömbe egy kis üröm is cseppent, mert az NSZK elleni mérkőzésen a szünetben sérülés miatt le kellett cserélni. Negyvenöt percet töltött a pályán és a szaksajtó szerint nem okozott csaló-dást, volt néhány ügyes megoldása.-Titokban számítottam arra, hogy Garami József meghív a keretbe, de úgy gondoltam, csak a kispadon jut majd hely számomra - kezdte a beszélgetést. - Még a mérkőzés előtti napon sem közölte velem a mester, hogy kezdő leszek. Az újságokból tudtam meg a végső döntését. Aztán eljött a pillanat, hivatalosan is tudomásomra hozta a kapitány, hogy ott leszek a kezdő tizenegyben. Azt mondta, nem akarta, hogy idegeskedjek, ezért tartogatta az utolsó napra a bejelentést. Hogyan vezetett az út a válogatottságig?-Általános iskolai testnevelő tanárom Nyilas László hívott a PMSC serdülő csapatába, ahol ő is edzősködött. A siker nem jött az egyik napról a másikra. Végigjártam valamennyi korosztály csapatát és 1985 szeptemberében játszottam életem első NB l-es mérkőzését a Haladás ellen.Az az év csodálatos volt a PMSC számára, hiszen a második helyen végeztünk és gondolom ez volt az én ajánlólevelem az utánpótlás válogatottba. Egy év után ismét léphettem előre és eljutottam a felnőttválogatottba. Közben azonban volt még egy szép állomás: 1984-ben országos ifjúsági bajnokságot nyertünk, és ott is Garami József volt az edzőm. Akkor érettségiztem, és következett egy év katonaság. Ez alatt az idő alatt váltam hűtlenné" a pécsi piros-fekete színekhez, a Honvéd Steinmetz SE labdarúgója lettem. A leszerelés után viszont felgyorsultak az események. Akkor már Garami József volt a felnőtt csapat mestere Pécsett és egyből odavett. Az elmondottak alapján sokat köszönhet Garaminak. Milyen nevelőnek tart-ja?- Nem tudok elfogulatlanul beszélni róla, mert ha nem ő az edzőm annakidején az ifiben, akkor én talán sohasemlettem volna NB l-es labdarúgó. Bízott bennem, átsegített a kritikus pillanatokon és ha kellett, még különórázott is velem.A PMSO-ben számos poszton szerepelt. Tulajdonképpen melyik az igazi helye Bérczy Balázsnak?- Védekező középpályásnak tartom magam, ezt a szerepkört kedvelem a legjobban. Amikor bekerültem Pécsett az első csapatba, akkor többször is játszottam Róth-tal, Toma előtt beállóst. Elsősorban az idegenbeli mérkőzéseken volt ez a feladatom. Hazai pályán viszont több lehetőségem nyílott a támadások szervezésére és sikerült gólokat is szereznem. Aztán Róth Antal elszerződött a Feyenoordba és én lettem az elsőszámú jelölt a beállós posztjára. Hamar kiderült, hogy mégis csak hasznosabb a játékom a középpályán.Akadt olyan gól, amelyre különösen szívesen emlékszik vissza?