Sportissimo 1995. július 6. [antikvár]

ÜZENETDZSUNGELBÓLMi sem áll tőlem távolabb, mint hogy sajnáltassam magam az olvasóval - végtére is nem kötelező az újságírói pályát választani -, ám talán mégsem hajítják kapásból a szemétkosárba a Sportissi-mót, ha az alábbiakban bepillantást engedek egy dzsungelbéli tudósítás kulisszái mögé. Remélem, elhiszik nekem - becsületszóra -, hogy a Camel Trophyról küldött írások körülbelül olyan regényes út végén kötöttek ki a Hungária körúti szerkesztőségben, mintha palackpostán érkeztek volna, keresztül a Karib-tengeren, az Atlanti-óceánon, a Földközi-, majd a Fekete-tengeren, végül folyásiránnyal szemben, fel, a Dunán.Pedig a Belize, Mexikó, Guatemala, Salvador és Honduras őserdeit átszelő, ezer mérföldes autóstúrát lebonyolító ügynökség, a WBI tényleg mesébe illő körülményeket teremtett. Akár hiszik, akár nem, Lamanaiba érkezve, minden lakott településtől több tucat kilométerre egy légkondicionált konténer - valójában guruló sajtóközpont -várta a 47 fokos hőségben a több száz főnyi újságírócsa-patot, a mélyhűtött sajtószobában legalább húsz telefonnal, amelyeken ingyen beszélhettünk. Már-már örömrivalgásban törtem volna ki - ilyesmire nem akadt példa tizenöt éves újságírói praxisomban amikor szembesültem a keserű valósággal. Egyetlenegy országot nem lehetett hívni közvetlen tárcsázással: nem fogják elhinni, Magyarország volt az Oroszországot, Romániát, Lengyelországot, Laoszt, Malawit, Burundit simán lehetett, Magyarországot nem. (A mai napig nem sikerült megtud-nom, mi ennek a hihetetlen telekommunikációs rejtélynek a logikus magyarázata.) így hát be kellett mondanom a belize-i telefonközpontos kisasszonynak a budapesti számot, 6 pedig meghívta. Hatodszorra rendszerint sikerült is, a faxolás azonban jóval kacifántosabb módon ment. Tekintve, hogy Lamanainak egyedül Magyarországgal nem volt közvetlen faxkapcsolata, a szöveget először Londonba küldték az egyébként hihetetlenül készséges technikai munkatársak, hogy onnan egy másik géppel eljuttassák immár a budapesti szerkesztőségbe. Átlagosan két órát vett igénybe az üzenetközvetítés ilyetén módja, ráadásul nemegyszer elkeveredtek a papírlapok: volt olyan küldemény, ami egy hét késéssel kötött ki Hungária körúti irodánkban.A java azonban csak akkor következett, amikor gyalogszerrel bevettük magunkat a Rio Azul őserdejébe, ahol nem volt semmiféle sajtóközpont, se meleg, se mélyhűtött. Kétnaponta leszállt hozzánk -no, nem mennyből az angyal, hanem - Chapman apánk a kék-sárga helikopterével, s akkor összegyűjtötték a hazaküldendő filmeket, faxokat. Olyan tekercs is akadt, amellyel egy időben érkeztem Budapestre. Ellenben arról a megcáfolhatatlan tényről is meggyőződhettem, hogy most, a második évezred legvégén nincsenek olyan mostoha körülmények, amelyek megakadályozhatnák a tudósítást. Újabban már Csepelről és a Bozsik-stadion-ból is megoldható a telefonhívás Ch. Gáli Andrást' v' ii il' J ' I ' ! : !1 'I:',:," 1i !'':, 'Vh ' ' i' I;'. ' - ;;, ; ^'í \ ''' Iír ' ' :: '1'i ' Il i' " ;iVP'- ; -'w'V l|l I' ' il* h. \ t' >i r .-.ji i''.', f '{. j r<\i/yi! tf.'l , ''^' l;/; , t-l.l'ísíiS'mU-.-'N'r-ii